Monthly Archives: 2010 január

Az irányítás határaiban Jim Jarmusch tulajdonképpen eljutott a filmkészítés határaihoz, hogy lehet-e történet, párbeszédek, egymással legalább minimális kapcsolatban lévő karakterek nélkül filmet készíteni úgy, hogy a végeredmény mégis minimális mértékben megfeleljen azoknak a kritériumoknak, melyek alapján filmnek lehet nevezni egy … → olvasásának folytatása

Micsoda csodálatos műalkotás! – mondta állítólag a már idős és mindig is excentrikus gondolkodású híres német zeneszerző, Karlheinz Stockhausen, amikor meglátta a híradóban a lángoló, füstbe burkolózó, majd összeomló World Trade Centert. Nem sokára azonban, 2007-ben meghalt, így nem láthatta … → olvasásának folytatása

A valóságban megtörtént sztorit feldolgozó Owning Mahowny-ben Philip Seymour Hofmant láthatjuk az éppen beinduló bankárkarrierjét, idült játékszenvedélyétől hajtva, hónapok alatt porrá zúzó lúzer szerepében. Ekkor, 2003-ban már mindenki számára nyilvánvaló, hogy Hoffman messzemenően képes egy személyben a vállán elvinni egy … → olvasásának folytatása

Hát, Howard McCain sikeresen belezsúfolt mindent ebbe az első igazi, szélesvásznú játékfilmjébe, amit szeret nézni és olvasni. A kívülállóban benne van minden sárkányölő Szent Györgytől és a kelta, ógermán, gael és viking mondák szent kardjaitól kezdve a Gyűrűk ura több … → olvasásának folytatása

Na, Menace II Society az a film, amit mindenképpen látni kell, mielőtt bármit is gondolnánk, bármit is mondanánk a gettó-feka-nigga-ganxta dologról. A Hughes-testvérek 1993-as gránitkemény opuszában benne van gyakorlatilag minden, amit a tárgyról tudni illik, a jellemzően több generációs drog-karrierrel, … → olvasásának folytatása

Néhány kolléga meglehetősen nagy vehemenciával vetette magát bele a Halálkeringő című új magyar thriller ekézésébe, holott talán azon kellett volna elgondolkozniuk, mikor láttak utoljára magyar thrillert. Vagy akár egy, a világon bárhol (értsd: mindenhol), akár még bátortalanul is simán vállalható, … → olvasásának folytatása

Ken Loach nem hagyott fel az angol alsó-középosztály kínkeserves életének, jellemző problémáinak feldolgozásával, hiszen új filmjének hőse is egy egyszerű postás, azonban a komor drámák, társadalmi igazságtalanságok után ezúttal egy vidám drámában végre az igazság győz. Anglia, alulnézetből Ken Loach … → olvasásának folytatása

A Fekete kefével Filmszemlét nyerve debütáló Vranik Roland második játékfilmjében, az Adás-ban, egy utópikus, színes álomköntösbe bugyolált médiaszociológiai kísérletet mutat be: mi történik velünk, ha egyszer valamilyen okból minden eltűnik a világ összes képernyőjéről. Prekoncepció: annyi biztos, hogy semmi jó… … → olvasásának folytatása

Marguerite Duras, A szerető című film alapjául szolgáló, önéletrajzi ihletésű regény írója annyira utálta a filmet, hogy képes volt az alapanyagot újraírni, és Észak-kínai szerető néven kiadatni. Hogy miért az utálat, arra több válasz lehetséges. Duras asszony ekkortájt már többet … → olvasásának folytatása

Lehet, hogy régen láttam már amolyan igazi romantikus gimnazista tinifilmet, de nekem ez a Charlie Bartlett (r: Jon Poll) tetszett. Ehhez persze nyilván köze van annak, hogy Robert Downey Jr-t még sohasem láttam iskolaigazgató-szerepben, ezt nem is tudom elképzelni a … → olvasásának folytatása