17.Titanic Filmfesztivál, 2010. – 3.nap, szombat

Szürke, piros pöttyökkel.

Elly története (Darbareye Elly/About Elly), 2009 – “Negyedik nagyjátékfilmjében a tehetséges iráni író-rendező, Asghar Farhadi az iráni társadalom szerves részét képező szemfényvesztés-kultúrára (értsd: a társasági élet sajátos formuláira) világít rá egy felső-középosztálybeli teherániakból álló társaság tragikusan végződő tengerparti kirándulásáról szóló izgalmas drámával.” – kezdi ismertetőjét a hivatalos Titanic-oldal, amivel nagyjából egyet is érthetünk, kivéve az ‘izgalmas’ jelzőt. E jelző jelentéséről ugyanis nekünk itt, a bűnös nyugaton egészen más fogalmaink vannak. Szegény (és gyönyörű) Elly története körülbelül annyira izgalmas, mint egy hétközépi Barátok között-epizód, tehát igencsak lomhán impulzív. A vaskosan melodramatikus felhangok is inkább a szappanoperás hasonlatokat támasztják alá, ám ezektől a film cseppet sem válik érdektelenné. Miképpen a tőlünk délebbre élő, tőlünk eltérő kulturális identitású népek sem az IKEA pasztelljeit részesítik előnyben népi kultúrájuk színeiben, úgy a történetmesélés érzelmi intenzitása is lényegesen nagyobb amplitúdóval rezeg. E filmben is villognak a szemek, csillognak a fogak, mindenki három kézzel gesztikulál, és pörög, mint a búgócsiga. Emellett és ezzel együtt pedig betekintést nyerhetünk egy meglehetősen zárt társadalom egyik szegmensébe, megleshetjük, hogyan él az egyik legdühödtebben iszlám állam viszonylag liberálisnak tekinthető társadalmi rétege. A dráma egy nő eltűnése, amely szép lassan bomlik ki a bonyolult szituációban, ez szépen végig van vezetve, de mint az mondtam, nem fogunk közben levegőt kapkodni az izgalomtól. Bár némi hitchcocki hatás azért érezhető Farhadi cselekményszövésében, azért ez csak olyan vasárnap délutáni, jóllakott suspenze. De amúgy szép embereket nézhetünk, furcsa szokásokkal, rítusokkal, hazugságokkal. Ha valaki elmenne Iránba, csak úgy, ott lenni egy picit, annak az illúziónak megteremtéséhez tökéletes ez a film. Drámának pedig majdnem, csak kriminek alig. Asanisimasa tetszési mutatója: 6/10

Ésszerű megoldás (Det enda rationella/A Rational Solution, 2009 – A svéd Jörgen Bergmark középkorú szerelmi négyszögű háromszöge egy remekbe szabott tragikomédia, mely talán sehol máshol nem készülhetett volna el, mint Svédországban. Ahhoz, hogy tökéletesen hitelesnek higgyünk el egy olyan szituációt, melyben két ötvenes, nagyrészt munkáskörnyezetben élő, vidéki pár gyerekek, sok hosszú év után úgy dönt, hogy egy fellángoló ötlet miatt párt cserélnek, és összeköltözve próbaházasságot tartanak úgy, hogy az újonnan létrejött két pár egyike szerelmes egymásba, a másik nem. És nem is pár. Amúgy a film a megöntözött öntöző dramaturgiai sémájának egyfajta szabad remake-e, melyben egy házassági tanácsadó házasságának apokaliptikus felbomlásának lehetünk tanúi. Bergmark, kiváló színészeinek segítségével (bár a skandináv színészek masszív pszichológiai alaposságú játéka úgy tűnik, pont olyan nemzeti sztereotípia, minthogy minden svéd szőke – persze, hogy nem mindegyik, csak 100-ból 99) egy meglepő téma valóban bölcs, okos humorú feldolgozását adja, néhány szép pillanattal, és egy parádés befejezéssel. 8/10 – pedig végig négy, ötvenes átlagember abajgását nézzük, messze nem térdcsapkodós, hanem amolyan heherészős nevetgélés közepette. A végén könnycseppmorzsolgatás.

Aratás (Mai tian/Wheat), 2009 – A kínai He Ping Az ég és föld harcosai után maradt helyben, a pompás látványvilággal és a sajátos humorú, hagyományos kínai színjátszással operáló történelmi drámánál. Az Aratás két katonaszökevény története, akik közül az egyik mániákusan szeretne hazatérni falujába az aratás idejére, de közben az ellenség városába téved, ahol -mivel a férfiak éppen abba a háborúba mentek, ahonnan hősünk szökik- az asszonyok vannak hatalmon. Ez alkalommal viszonylag kevés harcjelenetet láthatunk, a történet hangsúlya most azon van, hogy mit élnek át azok, akik a harc hátországában élnek. Kissé kusza elbeszélőmodorban, de végül is teljességében feláll a mese, mely olyan szép, mint amilyeneket az efféle kínai mesefilmektől megszokhatunk. Precízen kivitelezett, pompás képek folynak egymásba, gyönyörű emberek szerepelnek, csak azt az idiótát untam már nagyon, aki az egész filmen meztelen seggel rohangált végig, miközben hülye képeket vágott. Ezt a kínai humort nem fogom megszokni sohasem, de ettől függetlenül, maga a film nekem tetszett. Persze, nem hibátlan alkotás, cselekményszövésében akadnak üresjáratok, meg hát azt akár soványkának is jellemezhetnénk, de azért ezt a műfajt -a történelmi drámát- ma ott, Kínában csinálják a legeredetibb és talán legszínvonalasabb módon. 6/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Szemlék, filmfesztiválok
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) 17.Titanic Filmfesztivál, 2010. – 3.nap, szombat bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A múlt (La Passé, The Past, 2013) | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Az ügyfél (فروشنده/Forushande/The Salesman, 2016) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.