Rupert Wyatt két éves börtönfilmje valamilyen okból hanyagolt terjesztői szinten hazánkban. Kár érte, mert ennél sok, lényegesen gyengébben muzsikáló filmmel rugdalják lejjebb a fogyasztói ingerküszöböt, annyi esélyt, mint azok, a Menekülők (The Escapist) is megérne.
Klasszikus börtönfilm amúgy a Menekülők, legalábbis a témáját tekintve. Rabok ülnek a dutyiban és meg akarnak szökni, szövetkeznek, tervet szőnek és megszöknek, ha sikerül. Az a bizonyos knézy-i plusz a kivitelezésében, narrációjában és dramaturgiájában keresendő és található meg. Egyik sem egy ördöglakat persze, de ami van, az legalább következetesen végig van víve a filmen. Volt is és nyilván lesz is a filmtörténetben irányban és térben párhuzamos, csak időben egymásból fakadó, de egymásra végig reflektáló cselekményszálat felgöngyölítő film, mondjuk börtönfilmben ilyet még nem láttam, ez tehát egy plusz. Főleg, hogy ügyes rendezői leleménnyel a végén úgy forr össze a két szál, hogy ezzel a néző egy olyan többletinformációnak jut birtokába, ami az egész addigi tortúrát, az egész filmet más megvilágításba helyezi.
Egy másik plusz a szűkszavú verbális kommunikáció. Szinte alig van a filmben dialógus, ami van, az pedig suttogva elejtett tőmondat. Pedig abszolút logikus, egy börtönben, ahol még a falnak is füle van, senki sem fog bőbeszédűen locsifecsizni a szupertitkos menekülési tervről… (A trailerben hallható majd’ az összes párbeszéd.:) A duplapályán futó cselekmény bravúrosan fotografált (Philipp Blaubach), jól megrendezett jelenetekből áll össze, szinte némafilmszerűen. Mégis tökéletesen érthető az egész film így is, fényes bizonyítékául annak, hogy a film elsősorban mozgókép, és felesleges elmondani azt, ami úgy is látszik. Ehhez a vizuális nyelvhez adekvát és hiteles színészi játék is szükséges, ami viszont hiánytalanul megvan (lásd a stáblistát).
Ami baj van a filmmel, az máshol keresendő, és ha megvan, sajnos az egész addigi ügyes és tehetséges munkát idézőjelbe teszi: maga a mű értelme és tanulsága “botlik meg” a végére. Anélkül, hogy elspoilerezném, csak annyit árulnék el, hogy indokolatlan és a mű addigi folyamához képest indifferens a film végkifejlete, hangulatában, filozófiájában és erkölcsében, etikájában is. Tudom, ez így lila, de így érzem. Persze, lehet, hogy rosszul és/vagy félreértettem, ezért nem kaszálnám el ezt az amúgy tényleg érdekes (és fenntartva azt is, hogy megosztó) filmet. Asanisimasa: 6/10
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
te szőrösszívű….na ja, az utolsó 2 percet én is kivágtam volna, mint a taknyot, enyhén geijlre sikeredett, pedig a csavar jó volt benne, még ha nem is egetrengető geg. ami miatt viszont azonnal beleszerettem a filmbe, az a hihetetlen kompaktsága, hogy a zörejek, a színek, a mondatok, a zenei betétek és a játék olyan szerves egységet alkot, amit én már rég tapasztaltam film esetében. végig érezhető volt benne a zeneiség, nem a mondanivalójában (ahhoz én már kicsit öregecske vagyok, hogy annak túl nagy jelentőséget tulajdonítsak), hanem a megszerkesztettségében, a feszességben és a pontos vágásokban. az első pillanattól beszippantott az atmoszférája és az az időtlenség, amivel egészen a film utolsó jelenetéig játszottak az alkotók – egészen valószerűtlennek, sőt virtuálisnak tűnt a legvégén a londoni metróállomás, én addig a jelenetig azt sem nagyon tudtam megállapítani, hogy a jelenben vagy valami képzelt jövőben játszódik a film. és valahányszor újra nézem, mindig újra és újra beszippant. a színészek a maximumot hozták ki magukból (vagy a rendező belőlük), még a fiennes-kölyköt is tudtam értékelni, valahogy hitelesebb morcos izompacsirtaként mint a szenvelgő szerepeiben. a többiekről már eddig is tudtuk, hogy nagyágyúk. persze maguk a figurák elnagyoltak és sematikusak, de hát ez nem egy művészfilm, viszont börtönfilmnek vagy nem is tudom, milyen műfajnak, annak legalábbis 9/10. a jéghideg profizmus pedig 10/10.
Nekem ez a film nagyon bejött, bármilyen is a vége. 9/10
Annak idején (az Éhség után)én is letöltöttem, de csak belenéztem. Elsőre nem ragadott meg, és kidobtam, sajnáltam rá az időt. Egy darabig izgatott , hogy talán mégsem kellett volna – most nyugodtam meg.
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa