Bejött a papírforma a focivébé csoportküzdelmeinek utolsó napján: a brazilok nem nagyon akarták legyőzni a portugálokat, és a spanyoloknak sem kellett két félidő, hogy rájöjjenek, inkább Chilével jussanak tovább, mint Svájccal, hajdani gyarmatbirodalom nosztalgiája, nyelvközösség, satöbbi. Mától viszont, aki győz, továbbjut, aki nem, húzhat haza.

A délutáni meccs az igen biztatóan bemutatkozó Urugay – Dél-Korea lesz, szerintem itt bármi lehet, este pedig USA – Ghána, ami szintén érdekesnek ígérkezik. Bár bírtam az amik lelkes és kissé mázlista fociját, itt azért én erősen Ghánának szurkolnék, egyedüli afrikaiként muszáj lenne továbbmenniük. Remélhetőleg, a bírók ebben sem megakadályozni, sem túlzottan segíteni nem fogják őket – különben leégne a pofánkról a bőr, hiszen a meccset Kassai Viktor és teamje fogja vezetni.

A tévében két filmet ajánlanék az esti meccs idejére, pontosabban egyet igen és egyet nem annyira. (Délután meg ne nézzünk már tévét, ha nem muszáj…) A Duna II 21.00-kor kezdi vetíteni azt, amit csak erős elkötelezettséggel rendelkezőknek, illetve óriási idézőjelek között ajánlanék: a görög El Greco életrajza, témáját meghazudtolva, egy szentimentális, tömény giccs. Bővebben a következő posztban fejtem ki, miért.

Mintegy 50 percre megpróbálkozhat bárki vele, hátha tévedek, de 21.50-kor muszáj átkapcsolni a normál Dunára, akkor kezd Clint Eastwood Nincs bocsánat című westernje, amely szerintem egyik kulcsfilmje részben magának, a westernnek, részben pedig annak a mai, nu-westernnek becézett alfajának. (Mások mellett, mint Peckinpah, Leone, stb., természetesen). Kitűnő film, Morgan Freeman, Gene Hackman, Richard Harris és maga, Clint bácsi (a képen) szerepelnek a főbb karakterekként. Mivel jó hosszú film, mára elég is lesz ennyi.