Ulrich Seidl fasza gyerek. Az egyik feltétlen kedvencem. Nem szarakodik árnyalással, patikamérlegen méricskéléssel, nem píszízik, de nem is próbál kedvére tenni senkinek. Nem akar korrekt lenni, éppen ellenkezőleg: sarkít, provokál, sőt, ha kell, görbetükröket állítva torzít, ha éppen az kell mondanivalójának kellő erejű célba juttatásához. Művészetében a legfurább, hogy valójában ízig-vérig dokumentarista. Fából készült vaskarika a fazon, de kerek, gurul, amellett, hogy törhetetlenül kemény is. És baromira igaza van.

2001-es Kánikula című filmje tulajdonképpen az első játékfilm-szerű alkotás a pályáján. Ezelőtt műfajilag és technikailag is tulajdonképpen hagyományosnak tekinthető dokumentumfilmeket csinált, melyek csak tárgyukban, és a kimondott vagy csak láttatott igazságaikban voltak tán sokkolóbbak a dokumentumfilmek átlagánál. Itt azonban már ő hozta szituációba gondosan kiválogatott amatőr szereplőit, hogy azok -valójában saját magukat adva, így azért mégis csak dokumentarista módon- abban éljék életüknek a film számára értékes perceit. Hat alsó-ausztriai, tipikus polgársors gabalyodik össze a filmben, ránézésre úgy, ahogy Altman Rövidre vágvájában, vagy Mendes Amerikai szépségében láthattuk, valójában ezek a híres előképek habos-babos Dörmögő Dömötör-mesék csupán Seidl kíméletlenségéhez képest. A célkeresztben ugyanaz a jóllakott, középosztálybeli, kertvárosi réteg áll, sőt, az ausztriai talán még jobb anyagi körülmények között is él, mint a hasonló amerikai, ez azonban Seidl látleletében ha lehet, csak még súlyosabb lelki, szellemi és érzelmi nyomort jelent. Emellett az osztrák filmes nem tisztel szinte semmit, a konvencionális tabutémák számára nem léteznek. Hemzsegnek a filmben a löttyedt, hájas, középkorú meztelen testek, kókadt hímtagok, megereszkedett csöcsök, máskor egzakt gruppenszexpartiba csöppenünk, de nem csak szex a téma. Ugyanilyen súllyal van jelen a nyílt, brutális explicit erőszak és a kiüresedett, bármiféle intellektualizmustól távol álló, agymosott lélek sivár unalma. Az elsorvadt vágyak: egy újabb, nagyobb ház, még nagyobb úszómedencével, egy még nagyobb, még drágább autó és egy szélesebb képernyős óriástévé. Az egymás iránti féltés mechanikusan, óraműrugóra jár. A szex annyi, mint a tankolni a kocsiba, kinyitni egy sört, vagy hányni a második üveg édes-ragadós gin fizztől. A boldogság ma diszkontáron kapható.

Az időjárás szinte cseppfolyós. Tikkasztó a meleg, mint a pokolban. Az irigyelt bezzegországban, Ausztriában. Asanisimasa: 9/10