Két filmet találtam ma a tévében, amit érdemes megnézni, sajnos mindkettőt láttam már. Ajánlom őket azonban, mert két igen érdekes filmről van szó.

A Duna Tv 21.05-kor vesz egy nagy lélegzetet, és lesz, ami lesz alapon fejest ugrik a lynchhangulatba. David Lynch ezidáig utolsó filmje, az Inland Empire háromórányi kaotikus rémálom, dadaista mozgóképes agymenés, ha akarom. Ha akarom, szimpla blöff. Ha akarom, a befogadás lehetőségeinek legutolsó határáig elmerészkedő, öntörvényű, sokszorosan összetett művészi alkotás. Egyszer néztem végig, fogalmam sincs mi ez valójában, akkor kapásból durván elutasítottam. De mivel hetekig nem hagyott nyugodni, csak tovább babráltam vele és azon az állásponton hagytam abba, hogy “nagy baromság, de van benne rendszer”. Nem tudom, lesz-e kedvem ma még egyszer megnézni (amúgy is megvan DVD-n), hiszen Lynchnek még a legkommerszebb filmje (mondjuk a Veszett a világ) sem olyan, amit csak úgy mellékesen, háttértévézésként el lehessen lőni. Aki azonban egy igazán érdekes filmes képződményre vágyik a mai, szintén igen forrónak ígérkező estén, az ne hagyja ki ezt a filmet. Hátha jut vele valamire, többre, mint én. Bár, én sem adtam még fel. (Ízelítőül Nina Simone. Pont.)

Az m2, majdnem párhuzamosan ezzel, 22.05-kor egy kitűnő uruguayi filmvígjátékba kezd, Ahová a pápa is gyalog jár címmel. Szerettem a mai uruguayi focit is, Forlán a király, de ha a filmművészetük is ilyen, mint ez a film, akkor nagy baj nincs ma Uruguayban. Itt értekezek a filmről bővebben.