Egyrészt, folytatódik a Tour, vészesen közeledünk a végkifejlethez, és még tökéletesen nyílt a verseny mind a sárga, mind a zöld trikó ezévi, végleges birtoklását illetően. A sárga trikó birtokosa ugye, az összetett verseny győztese, aki a szakaszok időeredményeit összesítve végez majd az élen, míg a zöld trikó a pontverseny győzteséé, aki a különböző részhajrákért, egyebekért kapott pontokból gyűjti össze a legtöbbet. Ma ismét a Tourmale megmászása a feladat a Pireneusokban, csak ma a keddivel ellentétben, a másik irányból. Vér fog folyni. (12.15, Eurosport)
Másrészt, este egzotikus tájakra kirándulunk. A Duna Tv-ből valaki nyilván volt mostanában Thaföldön, és bejött neki a feeling, mert rövid időn belül a második thai filmalkotás kerül műsorra. A nyitány című film a főfőfőműsoridőben kezdődik, 21.00-kor, és nomen est omen, zenei témájú lesz, mintegy fényes bizonyítékául annak, hogy a távol-keleti filmek nem kizárólag vér- és bélkiontásos pszichopata őrületek és nem csak Newton mestert pörgetik sírjában elmebeteg harcművészek, hanem akad ott szépség is. Nem is értem, miért kapott ez a film is 16-os karikát…
A film egy híres ranad-játékos életéről szól, valós történet alapján, aki szegény sorsból lett a híres VI. Ráma király udvarának ünnepelt zenemestere. Sokan talán idegenkednek a távol-keleti zenék hangzásától, ami számomra érthetetlen, hiszen ugyanabból a pentaton skálából építkeznek, mint a mi népdalaink is, legfeljebb dallamaik és ritmusképleteik mások. De állítom, hogy nem megszokhatatlanok, és ha a mi, farangok ráérzünk ízére, épp olyan csodálatos érzéseket indukál bennünk, mint egy klasszikusan szép Csajkovszkij- vagy Puccini-motívum, vagy a Távászi szél víízet ááraszt… (A mellékelt youtube linken meggyőző részletet láthatunk a filmből, mind zenei, mind az elvárható filmes élményeket illetően is.)
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
A mellékelt youtube link engem megvett a mai esti filmhez. Persze könnyű volt, én szeretem a távol-keleti zenét.
@alex4427: Én meg még játszottam is, ehhez igen hasonló zenét, indonéz (Jáva-szigeti) gamelánt, Ki Oemartopo mester szárnyai alatt, az Összedőlt Istálló nevű gamelánzenekarban, mely egy időben az indonéz nagykövetségen működött. 🙂
@efes: Ha jól sejtem, akkor az Összedőlt Istálló/ból/ról már lecsúsztam!:(
Nem így a filmről.
Hát…nem tudom. Európai szemmel filmként nehezen minősíthető. Mondjuk,talán, elmegy kategória!
Ázsiai szemmel meg, ugye, nem tudom.
Mindenesetre nem bánom, hogy megnéztem: thaiföldi filmet még nem sokat láttam (egyet sem!:), a “főszereplő” hangszert nem ismertem…vagyis egy távoli kultúrába kaptam betekintést. Ami nekem mindig nagy öröm.
@alex4427: Le sajnos, ez egy majd’ 10 éves történet már, a zenekar részben megszűnt, amikor a mester elutazott, részben pedig -a profik- elutaztak Indonéziába továbbtanulni.
A film tényleg nem volt igazán jó, az én szememnek túl patetikus és túl szentimentális volt, de ha azt nézzük, mi jó esetben két karika chilit teszünk a levesbe, míg ők belekarikáznak két csövet, a legdurvábból, akkor érthető minden. Erősebb színek, erősebb hangsúlyok. Az indiai filmek is ilyenek, sőt, még ilyenebbek. Sokkal! De szerintem érdekes néha ilyeneket is nézni, az a virtuozitás, ahogy ezen a hangszeren játszottak, az valami elképesztő. És, ahogy ez a filmből le is jött, az is.