És a hajó megy (E la nave va, 1983)

Ilyen filmek ma már nincsenek. A világ teljesen másfelé jár, már az olyan mozik is bezártak szinte mind, ahol az efféle filmeket néztük/nézték annak idején. Számomra ezek a filmek jelentették az igazi mozit: ezekért volt élmény az az esemény, egy moziELŐADÁS, amire megvettük az olcsó jegyet, ahogy izgatottan ittunk egy kólát vagy kávét az előtérben, és alig vártuk, hogy beülhessünk a piros plüssel bevont székbe és lessük, hogy megtörténjen a varázslat. Sosem voltunk sokan, de mindig éppen elegen. Nem is értettünk mindig mindent pontosan, de azt mindig éreztük, hogy valami történt velünk a megelőző bő másfél-két óra alatt. Fellini az egyik utolsó olyen mester volt, aki még képes volt efféle varázslatra. A mai ficsúrok, ez a Nolan, meg a Fincher, de még Spielbergék is csupán olcsó szemfényvesztők hozzá képest. Fellini még művész volt, ezek már csak csepűrágó pojácák.

Persze, a művészek sokszor éhen haltak, őrületükben fülüket vágták le vagy legtöbbször a gyógyíthatatlan szifilisz vitte el őket, Fellini azonban még közülük is kiemelkedett: az olaszok mindig is elismerték, büszkék voltak rá, mégha nem is értették minden filmjének minden kockáját. Sikerben és joviális jólétben élte életét a Maestro. És a hajó megy egyik utolsó filmje, már messze nem tartozik jellegzetes nagy művei közé, azonban mégis megtalálható benne az összes Fellinire jellemző motívum. Az erősen stilizált, szimbolikus környezetben egy hajdani fényes sikereket arató társaság groteszk figurái gyűlnek össze egyik tagjuk temetésére – a luxushajó egy hajdani értékrend, egy letűnt kor temetésére indul. Fergeteges táncbetétek kavarognak a fedélzeten, néha az egész utazóközönség a legénységgel összeáll, hogy elénekeljen egy-egy odavágó, ismert kórust valamelyik nagyoperából, ám közben a művészet hiú, fennkölt, mégis nagyon emberi és szeretetreméltó világára a történelem kíméletlen árnyéka borul. Fellini kis anekdotákból fűzi össze filmjét, mely a végén a tőle megszokott csúfondáros grimasszal rántja vissza az álmélkodó, meghatódó (vagy a mai filmeken szocializálódott értetlenkedő) nézőt a rideg valóságba. Ám a film folyamán mindvégig képes egy csakis reá jellemző, egyedi világot megteremteni -tanítanivaló a film nyitójelenete, hogy Fellini milyen szépen úsztatja át a filmet némafilmes kattogásból a filmes valóság színes álomvilágába- ahová a nézőt úgy emeli be és a végén úgy billenti ki, ahogyan azt egy nagy varázslótól elvárhatjuk.

Ez a hajó azonban már régen elment… Ma már nincs az a producer, aki ilyen ötletekre pénzt biztosítana, nincs az a multiplex, ami műsorra tűzné de nincs már meg az a közönség se, amelyik beülne egy ilyen filmre. Ez a fajta szimbólumokat és allegóriákat sorjázó elbeszélőmód, amely eleve számít a néző műveltségére, asszociációs képességére, ma már nem pálya a profitorientált és primer ösztönök minél gyorsabb és minél látványosabb kielégítésére gyúró blockbusterek világában. Talán így is van ez rendjén, hiszen a tömegnek mindig is kenyér kellett, meg cirkusz, hogy nyugton maradjon, aki pedig ehhez még valami fűszerre, valami finomságra vágyott, az elébb-utóbb úgyis eljutott Fellinihez, Huszárikhoz, Kazanhoz, Kuroszavához és a többiekhez. Úgy leszünk velük is, mint Leonardóval, Michelangelóval: ha valami hiányzik, náluk mindig megtaláljuk azt. (Mi másért állna a mai napig százméteres sor bármelyik műveiket bemutató múzeum előtt…) Asanisimasa: 9/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) És a hajó megy (E la nave va, 1983) bejegyzéshez

  1. Dr. No szerint:

    Most is van ilyen rendező! Tintin Karnaténó, aki szintén a műveltségünkre és az asszociációs képességünkre appellál! Talán ő nem is művész??? :-O

  2. efes szerint:

    @Dr. No: Ő a nagy reciklikátor. De nem ugyanaz a státusz, egy teljesen más világ. Ő egy punk, Fellini bácsi pedig a Nagy Művész volt. Szerintem Tarantino nem is szerette Fellinit. Viszont Godard-t igen.

  3. Dr. No szerint:

    Ja, hát ő nem az olasz operákat “szűrögeti”, hanem az emésztőt.

  4. orson. szerint:

    Felesleges és káros a kirohanásod! Szerencsére még nem zárt be az összes ilyen mozi (ebben igazad van), azért járnak kevesebben, mint hajdanán, mert otthon ingyen megnézhetnek mindent. Ma is éppen úgy vannak művészek, mint régebben és ma is kevesebben vannak és ma is kevesebben ülnek be rá (Fellini sem blocbustereket gyártott). Nolan meg Fincher? Miről beszélsz, Gizike meg gőzeke… Ez olyan, mintha régen Hawkson vagy Lumeten kérted volna számon, hogy ő miért nem Bunuel. Ők kommersz filmeket készítenek, mi közük a művészethez? Viszont Szokurov, Tarr vagy Kiarostami éppen úgy egyedülálló, mint Fellini, éppen úgy művészmozik vetítik filmjeiket és éppen úgy kevesebben nézik meg, de ők nagyon hálásak. Mondjuk nem is értelek, mert később te is bevallod, hogy régebben is válogatott közönséghez szóltak a nagy művészek, ahogy ma is, önellentmondásokkal tarkított a szöveged. Az egyetlen pozitívum, hogy szereted Fellinit.

  5. efes szerint:

    @orson.: Nem rohantam se ki, se be. Csupán elmerengtem azon, mennyire hiányzanak az ilyen Fellini-kaliberű filmesek, és mennyire tele van a tököm ezekkel az újdonász fütyikkel, akiktől még a mérvadó filmes fórumok is fekveszarnak. Pedig meccsoda különbség, ahogy azt te is éles szemmel észrevetted a szövegemben… Amúgy, látom nem érted. Leülhetsz.

  6. thorvald. szerint:

    Én is pont azon gondolkoztam, hogy Fincher meg Nolan a maga nemében jó, ha helyén kezeli őket az ember. (Bár, ha Fincher hozzá mer nyúlni a Black Hole-hoz, törjön le a keze.) A “tisztességes” szóval jellemezném őket, sajnos sok helyen művészfilmesnek/ a legjobb aktív rendezőnek vannak kikiáltva.

  7. orson. szerint:

    @efes: Nem ülök le. Ahhoz képest, hogy kritikus vagy, teljesen szakmaiatlan összevetésekkel élsz. Értsd már meg, hogy Nolan, meg Fincher, az egy másik világ. Éppen azt mondom, hogy nem hiányoznak az ilyen Fellini kaliberű filmesek, felsoroltam párat. Nem azokat a kommersz, zsánerfilmeseket kell szidni, akik legalább valamennyire (lehetőségeikhez képes nagyon is) megbecsülik a közönséget és nem nézik teljesen hülyének. Kíváncsi vagyok milyen mérvadó filmes fórumokon “szarnak fekve” Finchertől.

  8. efes szerint:

    @orson.: Taníts, mester…
    Amúgy a szakmám szabályait én csinálom, magamnak, más nem érdekel.

    Nolan, Fincher, de még Uwe Boll ugyanaz a világ, mint Fellini. Filmrendező mind. Ettől kezdve miről beszélünk? Mondjuk, arról, hogy se Nolan, se Fincher nem volt képes saját világot teremteni, míg Fellini igen. Kommersz, nem kommersz, faszság, mindenki azért csinál filmet, mert valamit meg akar mutatni a közönségnek. Így, aki hülyének nézi a közönséget, az ő maga a leghülyébb.

    Filmes fórum, magyarul geekz, filmvilág, port.hu, pl. film.hu, bár azt utálom, mert néhány magát civilnek álcázó profi faszkalap kisajátította magának.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.