Eredet (Inception, 2010)

Most, hogy sikerült elegánsan félrelépni Christopher Nolan legújabb filmjét övező, óriási hype elől, azért a napnál is világosabban látszik, hogy ez is csak egy lufi a sok közül. Szép, színes, trendi, de mégiscsak lufi. Másképpen mondva, a tetszetős csomagolás igen egyszerű, pikkpakk kis szerkezetet takar: Az Eredet nem több tulajdonképpen egy szimpla, egyszerű bankrablós filmnél, melyet egy tehetséges forgatókönyvíró (Nolan) innen (Mátrix), onnan (Aranypolgár) elcsent motívumokból, agyafúrt cselekményszövéssel gyúrt egybe. Világot azonban ez a film nem vált, stílust, műfajt nem teremt, emberek nem fogják miatta ezentúl másképpen látni a világot – vagy ha mégis, akkor talán el kellene tűnődni azon is, hogy eddig láttak-e belőle egyáltalán bármit is.

Nem rossz film az Eredet, csak éppen kissé túlértékelt. Heist-(vagyis bankrablós)filmek között azonban mindenképpen kiemelkedő. Itt még a legbiztonságosabban őrzött svájci széfnél is rejtettebb trezort kell feltörni hőseinknek: egy ember tudatalattiját. Egy ötletes fordulattal azonban onnan nem ellopni, hanem oda a tulaj tudta nélkül (höhöhö, hiszen a tudat alatt vagyunk!) éppen hogy be kell csempészni valamit: egy gondolatot, ami eddig meg sem fordult ott. A film tulajdonképpen erről az akcióról szól, amit egy ügyes álomrabló (Cobb – Leonardo Di Caprio) és kis csapata visz véghez. A film a szokásos ötlet(megbízás)-tervezés, szervezés-végrehajtás kisebb bibivel-kaszaléc cselekménysorra épül, mely a speciális környezetben, az álom tudattalanjának “síkjaiban” zajlik, melyhez egy, a film fősodrához nem igazán illő, de marketingszempontból mindenképpen ügyes türkkel egy melodramatikus szálat illeszt a forgatókönyvíró (Nolan): Cobb a különböző álomsíkokon való szörfölés közben saját felesége elvesztése miatti traumájába is belebotlik, amit fel is kell valahogyan dolgoznia. De aki álomszörfre adja fejét, nyilván fel is köti a gatyáját… Amúgy Nolan az Eredet forgatókönyvének első változatát akkoriban írta, amikor első nagy sikerét, a Mementót is, a körkörös, önmagába, önmagához visszatérő narratív séma ugyanaz mindkettőnél, a tartalom más.

Azonban míg a Mementónál minden energiáját a film egyetlen kérdésének megoldására (ki a gyilkos?) fordítja, addig későbbi filmjeiben (a Batman: Kezdődik-től) már a megfelelő, egyedi és szemkápráztató látványvilágra koncentrál. Ez a Denevérember leporolása alkalmával még hathat üdítő erővel, főleg hogy az egyik legnagyobb amerikai pop-kulturális mítoszt érinti, azonban más filmjeinél (pl. Prestige-nél, bár az sok más szempontból jóval erősebb film és ennél) már elsősorban a tömegigények kiszolgálásával a mind nagyobb bevétel elérését szolgálja. Látványos film tehát az Eredet is, azonban az agyat már messze nem dolgoztatja meg úgy, mint a Memento. Az élet egy álom, az álom valósága igazi valóság-e, mi van, ha az életedet is csak valaki álmodja, ezek azért meglehetősen egysíkú szellemi kalandok, melyek filozófiai mélységű kibontásában ne is reménykedjünk. Az álom különböző fázisait, “síkjait” ugyan leírja a tudomány is, de hogy abban fizikai lökések segítségével, ráadásul a külvilágból, álmon kívülről indított fizikai behatásokkal tudjanak beavatott személyek ide-oda ugrálni, azért elég gyerekes, mondhatni pofonegyszerű ötlet. Az ilyenekre szokta mondani Woody, hogy: Bár csak minden ilyen flottul menne! Na és akkor hogy képzeljük el ezeket az álomsíkokat? Mint egy krémest, végtelen kiterjedésű lapokból? És akkor mi van a legmélyebb szint alatt? Vagy a legfelső szint – ami ugye az ébrenlét – felett? Hiszen, ha horizontálisan végtelen az adott álomsík, akkor miért kell behatároltnak lennie vertikálisan? Ha belemegyünk a filmben látványosan ábrázolt képlékeny álombéli tér felfogásába, akkor is kézenfekvő a kérdés, ha ez az egész határtalan, akkor miért látom annak határait? Ha a kollektív tudattalanban vagyunk képesek (mert másképpen hogyan?) behatolni mások álomvilágába, akkor annak érzékelt környezetét, háttereit, eszközeit miért a velem hozott “építész” tervezi meg? Persze, nem is érdemes ennyire részletesen belegondolni, hiszen az Eredet mégis csak egy akció-thriller, érdekességképpen, erős scifi felhangokkal. De Rambótól sem kérdezzük, hogyan tud 100-at lőni a 30 lövetű tárból, legfeljebb kiröhögjük. Válasz úgy sincs, vagyis csak egy lehet: a “csak”. A bibi csak az, hogy az Eredet kérdéseit maga a rendező veti fel, válaszai azonban neki sincsenek. Csak a “csak”, mert úgy akarom. Ezért jó rendezőnek lenni, de ezért rossz figyelmes, gondolkodó nézőnek, mert így csak bosszankodom, ahelyett, hogy tiszta sor alapon elmeséljen egy hihetetlen sztorit, amit játszi könnyedséggel elhiszek neki. Nolan azonban szemfényvesztő, filozófiát sejtet, holott szó sem lehet efféléről. Az Eredet túl látványos, túl sok benne az akciójelenet, lövöldözés ahhoz, hogy komolyan el lehessen gondolkodni a felvetett problémákon, az álom különböző szintjeinek megjelenítése erősen meseszerű, ráadásul erősen sugallt is, a folyamatos déja vu ellenére is. Nekem ne mondja meg senki, milyen az én tudattalattim. ha pedig megmondja, akkor az már nem az enyém. Ennyire egyszerű.

Végig vártam a filmben, mikor jutnak már el végre a széfhez, mikor tudjuk meg, mi is itt a rózsabimbó, s mikor végre jóval több mint két óra múlva megtudjuk, már nem is érdekel: ez a film legnagyobb hibája. Ennek oka pedig egyértelműen a mismásoló, nagyot mondó és nagyot mutatni akaró rendezői attitűdben keresendő. Az intellektualizmus és a érzékekre ható látványzuhatag kizárja egymást. Nem emlékszem például a film szereplőire. Nem emlékszem Leo arcára, tekintetére… Pedig van neki, tudom. Csak éppen nem ebben a filmben. Asanisimasa: 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

34 hozzászólás a(z) Eredet (Inception, 2010) bejegyzéshez

  1. kaamir szerint:

    Ez egy szórakoztató popcorn film, semmivel sem több. Annak jó, gondolkodni meg majd más filmeken fogunk.
    Mindenesetre nem bánnám, ha Nolan visszatérne a Mementós korszakához. Valahogy már nem érdekli az ember, steril minden, a figurái meg olyanok mint a száraztészta.

  2. Nekem abszolút bejött. Érdekes egyébként végigolvasgatni utána az IMDB-n a hozzá tartozó (igaz, kicsit hosszú) FAQ-ot: nekem legalábbis rávilágított ott néhány magyarázat olyan dolgokra, amikbe a film közben különösebben nem gondoltam bele vagy eredetileg lufinak éreztem.

  3. efes szerint:

    @filmekről röviden: Hát, igen. Egyrészt, tényleg érdekes dolgokat vet fel a film, de mint mondtam, a film erre nem ad választ, az imdb-n is jobbára csak feltevések és teóriák sorjáznak. Ez azonban már a film utóélete, ami engem már nem érdekel. Olyan, mint a Lost esetében volt, bár abba jobban beleragadtam, sajnos. Elegem van az efféle baromságokból, hogy FAQ, meg kézikönyv kell egy filmhez, hogy az ember kihámozzon belőle valamit. Legyen benne valami, de az jöjjön is le egyből a filmből, vagy csak később, de ne kelljen már hozzá elméleteket gyártani… (Bár ezt is el tudom fogadni egy valóban művészi és/vagy filozófikus igényel fellépő, valódi alkotástól, és ilyennel élvezettel élek is, ez a film azonban nyilvánvalóan nem ilyen. De nem ez a baj vele.)

    De azt persze elfogadom, hogy a rajongók ilyen klubozással töltik idejüket, vannak olyan Forma 1 rajongók, akik versenyautók hangját hallgatják, high end hificuccon. 🙂

  4. @efes: Persze, értem én, amit mondasz, nem is győzködni akarlak (isten ments), csak idebiggyesztettem a magam két centjét. 🙂

  5. ChrisDry szerint:

    Látványban jó volt, a történethez nem kell FAQ, ez nem egy NGE (Neon Genesis Evangelion), ahol minden résznek van egy külön értelmezése, simán felfogható, nem kell gondolkozni, látványos, akciódús, többet nem kell várni, de azt hozza (kizárólag moziban van hatása), otthoni plazma és 7.1 kevés hozzá. Nekem anno tetszett, szerintem egy 7-est adtam is rá, moziban úgysincs még most sem semmi érdemleges (esetleg a Baglyos 3D-ben, de az meg nővel nézhető filmecske, máshogy kell hozzáállni, ahogy ettől az eredettől sem kell sokat várni, ez nem egy dán-film).

  6. Dr. No szerint:

    Azért a 7-et megérdemelhette volna, ha már. Lufi, lufi, na de milyen?! Aranylufi gyémánt madzaggal!

  7. Gukker szerint:

    Minden szavaddal egyetértek a film kapcsán. Bennem is pont ezek a kérdések merültek fel.
    +1 kérdés. Nem tudja valaki miért pont Eredet lett a film magyar címe? Hol van a filmben eredet?

  8. kaamir szerint:

    @Gukker: Nem a gondolatot ültetik be a páciens fejébe, hanem annak írmagját, csíráját: eredetét.

  9. efes szerint:

    @Gukker: Mire beléptem, kaamir megválaszolta. 🙂

  10. efes szerint:

    Amúgy, mielőtt még nagyon belezuhannánk a fikavödörbe, nem volt ez rossz film. Csak annál rosszabb, mint amennyire hypolják. Nolannal sincs tulajdonképpen sok bajom, a Batman-filmek rendben vannak a maguk helyén, és azok tetszettek is, (8-asok, ha jól emlékszem) a Prestige egész jó (szintén 8-as), a Memento és az Insomnia pedig egyenesen kurva jó, bár az utóbbit nem ő írta.

  11. _DelMare_ szerint:

    én egy picit kirángatnám a “fikavödörből” – ohne hype.

    a legnagyobb ráb@szás ott érte a Nolan hívőket (engem is), h valóban sokkal intenzívebben és nagyobb ütemben fújták fel az eredet-lufit mint kellett volna, ráadásul előre. (megjegyzem, h az Avatar “ellenzékének” is hasonló fájdalma volt egy éve.) így baromi sokat várt az ember mind Nolan-tól, mind a filmtől. egyáltalán nem lett ez rossz film, sztem simán éri a 8-at, karcolja a 9-et, főleg ha a BBegins-t is 8-ra osztjuk. ám egy biztos, köze sincs forradalmi, világmegváltói, mindfuck őrületekhez, egész egyszerűen csak nagyon ügyesen el lett készítve. az átvágás, így a csalódás pedig egyértelműen az előre meghitelezett ‘szuperkult’ státusz elkönyveléséből adódik. ettől lesz valahol mégis csak sokunknak, egy csillogó villogó, nem helyén kezelt zabigyerek.

  12. nyünyüce szerint:

    Nekem és a haveroknak inkább a Cronenberg-féle eXistenZ ugrott be rögtön nem a Mátrix. A Mátrixban nincsenek valóságszintek, csak kint és bent, az eXistenZ viszont legalább négy egymásba ágyazott valóságszinten mozog (játék a játékban).

  13. Visszajelzés: Forráskód (Source Code, 2011) « asanisimasa

  14. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  15. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat | asanisimasa

  16. Visszajelzés: Csillagok között (Interstellar, 2014) | asanisimasa

  17. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  18. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  19. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  20. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  21. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  22. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  23. Visszajelzés: Mit nézzünk a tévében Húsvét vasárnapjának estéjén? | asanisimasa

  24. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  25. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  26. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  27. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  28. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  29. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  30. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  31. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  32. Visszajelzés: Tenet (2020) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.