Ink (2009)

Tulajdonképpen üdvözölni kéne Jamin Winans Ink című filmjét, hiszen prezentálja a producerek álmát: kis pénz, nagy siker. Annyi pénzből készült, amiből magyar filmes szinte el sem kezd forgatni (250 ezer $ = 50 millió HUF), eleve DVD és BR-terjesztésre készült a film. Ehhez képest, azonnal szép sikert ért el a különböző torrent és egyéb P2P oldalakon (400 ezer! letöltés a megjelenés hetében) ÉS eközben a DVD-eladások is szépen nőttek (erre varrjon gombot a RIAA…). Az alternatív terjesztés ellenére is egyértelmű közönségsiker látatlanban egy fickós, karcos, markáns filmet feltételezne, azonban sajnos ez nincs így: az Ink, a filmet övező általános szimpátia ellenére is nem több egy lelkes és jó szándékú giccsnél.

Először mondom, ami tetszik. A kivétel nélkül eddig csak különböző független (rövid)filmekben játszó színészek meglepően profi teljesítménye, beleértve a verekedéses jeleneteket is, tulajdonképpen hibátlan. Még a legtapasztaltabb Chris Kelly közülük a leggyengébb, aki a főszereplő gátlástalan juppie-papa karakterét játssza, de a kislány (Emma – Quinn Hunchar) egyenesen elbűvölő. A minimálisnak mondható büdzsé ellenére, a film látványvilágával sincs különösebb gond, magabiztosan hozza a műfajilag hasonló tévésorozatok szintjét, ami azért szép teljesítmény, mert alapvetően egy jellegzetes fantasy-jegyekkel operáló, misztikus témában utazó filmről van szó, melyben a látvány is igen komoly súllyal esik latba. Persze, sok az (olcsó) effekt, a verekedős szcénák is sokszor jótékony villódzásban folynak, így rejtve el a koreográfia és a szereplők ebbéli hiányosságait, de ez itt most egyértelműen a kreativitás jeleként értelmezendő.

A film szinopszisa valami ilyesmi lehet: John számára a biznisz mindennél fontosabb, egy jó adásvételért a családját is feláldozza. Felesége tragikus halála után kislányára, Emmára sem fordít kellő időt és energiát, így az a nagyszülőkhöz kerül. Egy napon azonban egy furcsa roham miatt Emma kómába kerül – ezzel egy időben John is autóbaleset áldozata lesz. Az ember a halálközeli pillanatban egy új világba lép át, az álmok és rémálmok örök világába, amikor egyrészt “lepereg előtte élete filmje”, másrészt furcsa lényekkel találkozik, akik azt a túlsó világot irányítják. Vannak köztük jók és rosszak is, egyikük, az a lompos, loncsos, nagy bozontos, kampós orrú például a kis Emmát rabolja el. Szerencsére, a kislánynak egyből támadnak segítői is. Csak az apa nincs már megint sehol…

A normális álom, a rémálom és a halálközeli élmény e filmben ugyanaz a hely: egy mátrix, egy másik valóság, egy alternatív univerzum, ahol két hatalom uralkodik, a sötét Lidércek a Herceg vezetésével, valamint a jók, Mesemondók, Nyomkövetők, Csavargók, efféle kósza népek. Örök harcuk tétje az emberek lelke. Ezúttal a kis Emmáé (Apu, hol vagy, Apu?). Sokan, sokféleképpen próbálták már elmesélni ezt a túlvilágot, Dantétól a Wachowski-testvérekig, és még azon is túl. A valóságot azonban úgyis csak az tudja, aki már járt ott, ám ha járt ott, akkor a tudomány mai állása szerint arra már sosem lesz képes, hogy ezt el is mesélje. Ettől kezdve, az összes túlvilági mese a mesélő fantáziájának szüleménye, és annyira érdekes, amennyire az színes. Sajnos a fiatal és lelkes Jamin Winans fantáziája eléggé fakó, majdnem mono-kolor. Ötletei is olvasmány-, vagyis inkább filmélményeiből fakadnak, elsősorban a Mátrix motívumai fedezhetők fel e filmen, aztán a Faun labirintusa, majd picit Donnie Darko, picit ez, picit az… Folyamatos déja vu. De ez még nem is lenne nagy baj. A halállal való játszadozás viszont igen komoly dolog, hiszen a halál visszafordíthatatlan, megmásíthatatlan. Minden olyan történet, amiben valaki visszajön a halálból, automatikusan cukormázzal vonja be az egész történetet, főleg, ha azután minden jobb lesz, mint azelőtt volt. Ilyen márpedig nincs, mondom ezt azok nevében, akiknek nem adatott meg, hogy visszajöjjenek, pedig igencsak megérdemelték volna, megérdemelte volna őket a világ…

Tudom, nem kell ennyire komolyan venni ezt, hiszen ez csak egy film. OK. Egy igencsak giccses film, aminek végén minden szép és minden jó. Jó éjszakát, papi. Asanisimasa: 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) Ink (2009) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    Na, giccses volt, nekem tetszett a látvány, na meg én sci-fi fan vagyok, minden sci-fi nálam már kicsit jó pontokkal indul, nekem az 5let és a látvány(os) kivitelezés tetszett, na meg a jó alakítások (én nem nagyon ismertem egyiket sem, az ilyen A-kat filmekben meg nem jegyzem meg a bellékszereplőket), Mindenesetre nekem anno nagyon tetszett, de lehet, hogy csak egy érzelmes periódusban ért el. Ja és a zene, arról nem írtál, pedig szépen megkomponált az egész… (Ui.: A Tron másért nem nézhető meg csak a daft punk zenéje miatt)… na lehet, hogy néha giccses is, na és…a többi kárpótolt (jó zene, jó alakítások, egyedi (álom-küzdő emberek), 5letesség… nekem bejött… (Igaz 2010 januárjában láttam). Most egy erős 8-ast nekem még mindig megért… (minden film torzul a listán, minél nagyobb a repertoár annál nagyobb az elvárási nívó is, és évek alatt értékelődik (inkább le), minden film, miközben az ember életfelfogásmódja is változik és más érzelmi állapotban, más fontosságú dolgok, erkölcsi, etikai szemléletek erősödnek ill. gyengülnek, így folyton változnak a megítéléseim is a filmekről idők során, ez még kitart nekem. 🙂 (Nekem a látvány-zene és a színészi alakítás + kis tartalom és érzelmi vonal és máris megvan a Krisz-féle jó kis film, persze dráma legyen…

  2. efes szerint:

    @ChrisDry: Nyilván, ez is egy olyan film, ami baromi erősen tud hatni, ha beletalál valami egyébként is meglévő érzelembe. Nekem a halálélmény most ilyen, tavaly két ismerősöm halt meg, igen fiatalon, így én nehezen veszem ezeket a halál-témájú filmeket…
    A zenéről akartam írni, de aztán kimaradt. Nem szerettem, a Daft Punkot sem.

  3. ChrisDry szerint:

    @efes: Igen sajnos nekem is 5 közeli családtagom hunyt el az elmúlt 6 évben (köztük édesanyám), így a forrás, 21gramm és társai különösen felkavarnak… lehet, hogy ez is közrejátszott, eme filmben..

  4. Yarner szerint:

    Kicsit szigorú vagy a filmmel: azért olyan messzire nem ment, hogy a halálból hozzon vissza valakit, ha már giccs, inkább a szülői szeretet fontosságát hangsúlyozó tanmese az, ami csöpögősnek érződhet.

    A történet néhány csavaráról azt hiszem, lemaradtál, a szüzséd (bár belátom, nem könnyű az Inket egy bekezdésben összefoglalni) egy egésezn másik filmet sugall.

    Mindenesetre ahhoz képest, hogy a kritikát azzal kezded, hogy “most jól letolom ezt a filmet” hál’ istennek sok jót írsz róla. Fontos film, egy megnézést, azt hiszem, mindenkitől érdemel.

    (apróság: a XXI. században egy kommersz filmekkel foglalkozó kritikus már legyen szíves ismerni a fantasyt, mint önálló műfajt. A nyolcvanas években még bocsánatos volt, ha minden fantasztikumot felvonultató filmet sci-finek tituláltak, ma már, azt gondolom a Filmvilág szerzői is tudják a különbséget. Az Ink vegytiszta urban fantasy, a sci-fihez semmi köze.)

  5. efes szerint:

    @Yarner: Igen, egy megnézés esetleg belefér, de minden világon bemutatott 10 fimből 9 fontosabb mint ez, legalábbis nekem, és itt, ezen a blogon ez a lényeg.

    Amúgy éppen az ilyen műfaji faszméricskéléstől hányok, hogy “vegytiszta urban fantasy”. És? Attól, hogy valami vegytiszta, vagy urban vagy fantasy már jó? Vagy rossz? A lófaszt. Az ilyen műfaji definícióknak egy értelme van: ki lehet írni a videotéka polcára, és a torrent file infójába. Ennyi. Tök mindegy milyen műfajt aggatnak erre a filmre, amúgy, mert szerintem alapvetően egy lónyál, akár vegytiszta, akár nem.

    A giccs pedig nem egyenlő csöpögéssel. A giccs, az olyan műalkotás, amely többnek akarja mutatni magát, mint ami valójában. Mély értelműnek, sokrétűnek, átfogónak vagy stiláris bravúrnak tűnik, holott mindössze könnyen fogyasztható, egyszerűen beazonosítható ízekkel operáló fogyasztási termék, szellemi gyorstáplálék. Mint ez a film is például. Egy ilyen filmnek az 5/10 a maximum, ami jár. Itt.

  6. Yarner szerint:

    @efes: ok, a prioritásaink különbözőek, ez normális, sőt elvárt.
    Nekem már magában az is imponált, hogy ebben a műfajban készült film, ráadásul elég jól (az én elváráasimat legalábbis kellőképp kielégítő módon), de ez valóban a személyes elfogultságom terméke.

    A műfajt illetően nem az “urban fantasy” cimkét kértem számon rajtad, csak annyit, hogy egy fantasy történetet ne cimkézz sci-finek. A romantikus komédiákat sem hívjuk filmdrámának, ahogy a horrort sem kalandfilmnek. A műfaji definícióknak pontosan ez a szerepe: hogy ahhoz a polchoz menj oda a tékában, ahonnan filmet szeretnél levenni.

  7. efes szerint:

    @Yarner: scifit írtam volna? akkor fasz vagyok. jogos, javítom is.

  8. Yarner szerint:

    @efes: na, erről beszéltem. Mármint hogy ez baki, egyébként nem minősítettelek
    🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.