A Zöld hentesek Európa (és tán az egész világ) jelenlegi legegyénibb hangú forgatókönyvírójának és olykor filmrendezőjének, a dán Anders Thomas Jensennek zseniális vígjátéka a szeretetről, humanizmusról és a békés egymás mellett élés fennkölt nagyszerűségéről, meghökkentően morbid humorral és letisztult cselekménnyel. A film két hentes története, akik új hentesüzletet nyitnak a városban, amely a várt szolid üzletmenet helyett, egy szerencsétlen véletlennek és egy őrült helyzetkihasználásnak köszönhetően, a város legnépszerűbb boltjává válik. A slágercikk pácolt pipihús, legalábbis, az érte hosszú sorokat is kivárni hajlandó közönség ezt így tudja. A valóság azonban a hűtőkamrában lakozik…

Szinte csehesen banális cselekmény jellemzi a filmet, melyen a tömör és viccesen szabadszájú párbeszédek lódítanak jókorákat. A groteszkbe (és spoiler: kannibalizmusba) hajló sztorihoz groteszk figurák is kellenek, Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas (AT Jensen és a mai skandináv film állandó csillagai) ezeket séróból hozza is, az arcuk is elég lenne hozzá, ám még jó színészek is. Nehéz egy ilyen pontosan kidekázott, sűrű filmről bármit is elmondani, mert látni kell. Egy tökéletes kockáról, vagy a gömbről is elég annyi, hogy tökéletes. Legyen így elég -elemzés helyett- annyi, hogy ha valaki úgy beszél konkrétan és hitelesen a szeretetről, hogy közben emberhúsnak evése körül zajlik minden, akkor az minimum figyelemreméltó. De inkább zseniális. Asanisimasa: 9/10