A zsidó lét talán legfontosabb elemére világít rá Salomon Perel története, mégpedig az élet feltétlen és minden körülmények közötti tiszteletére. “Aki egy életet ment meg, egy egész világot ment meg!” – hangzik a sokat idézett mondás, ami nemcsak azt jelenti, hogy a saját életet, ezzel együtt a vallást, hitet, kultúrát és hagyományokat kell mindenáron megvédeni, hanem azt is, hogy ez nem mehet mások életének rovására sem. Salomon, kivételes hajtűkanyarokat vevő életútján többször került olyan helyzetbe, hogy önmaga védelemében mások ellen kellett volna fordulnia, de ezt soha nem tette meg, hanem beláthatatlan végű és életveszélyes szerepjátékokba keveredett. Salomon, vagy ahogy a filmben becézik, Solly a alsó-szászországi Peinében született, egy szegény, de hitéhez hű zsidó cipész házában, amit azonban a múlt század harmincas éveinek zsidóellenes pogromjai (a Kristályéjszaka) miatt hamarosan el kellett hagyniuk. A család az ekkor még biztonságosnak hitt lengyelországi Lódzba költözött, azonban rövidesen onnan is menekülni kellett. Solly fivérével Iszakkal északra menekült, ahol már testvérétől elszakadva, orosz fogságba került, ahonnan zsidó származása miatt egyből egy Komszomol-iskolába került, ahol a kommunista eszméket mosták át az agyát. A második világháború kitörésével azonban hamarosan már német vezényszavak harsogtak az iskolában az addig megszokott sztálinista szólamok helyett. Solly zsidó származása konkrét halálos ítélet volt számára, így nem volt más választása, mint letagadva zsidóságát, életveszélyes szerepjátékba bocsátkozzon. Egy furcsa véletlennek, és születési helyéből adódó némettudásának köszönhetően hamarosan mint német háborús hős került Németországba, az egyik legmenőbb Hitlerjugend-képzőbe. Egy körülmetélt, echte zsidó fiú a Hitlerjugendben…

Solly története talán a legjobb példa arra, hogy az életnél meglepőbb forgatókönyveket emberfia nem írhat. Sorsa kiválóan példázza a zsidóság döbbenetes alkalmazkodóképességét, melynek köszönhetően még a teljes kiirtásukra szerveződött, félelmetesen precízen működő náci halálgépezet sem járhatott sikerrel. A zsidóság, bár óriási véráldozat árán, de a Salomonéhoz hasonló óriási élni akarásának köszönhetően fennmaradt. Agnieszka Holland Európa, Európa című filmjében Salomon tanulságos és jellemző történetét meséli el szigorú kronológiában, ám ügyes szerkesztéssel csak a legfontosabb és legjellemzőbb momentumokat megmutatva. A film vezérmotívuma a fityma, melyet (például) a zsidó csecsemőknél néhány napos korban, rituális okokból és előírások alapján, eltávolítanak, így azonban szemmel látható markáns megkülönböztető jeggyel ellátva az azt elszenvedő hitsorsos fiút/férfit, ami bizonyos esetekben, például egy nyilvános tusolás alkalmával komoly bonyodalmakat okozhat, ha az történetesen, egy Hitlerjugend-iskolában történik. Solly életében a fityma hiánya így a szokottnál is meghatározóbb jegyévé vált identitásának, s ezt alaposan meg is szenvedi. A sajátos, bár tagadhatatlanul igen jellemző leitmotiv is mutatja, Holland filmje, bár természetesen témájának komorságának súlya is végig érződik, egyáltalán nem borongós hangulatú. Néha szinte kalandfilmszerűen izgalmas, máskor romantikusan szerelmes, olykor humoros és néha bizony megrázó. Abban nem vagyok biztos, hogy a Solly szerepére kiválasztott Marco Hofschneider a legjobb választás volt, hiszen színészileg sajnos nem tud felnőni a feladathoz, azonban fitos orrocskájával legalább azt elhiteti, hogy póneme hogy nem szúrt szemet a zsidó sztereotípiákat amúgy tananyagszerűen sulykoló Hilterjugendben. Alapvetően képeskönyvszerű kalandfilm tehát az Európa, Európa, néhány bájosan naiv álomjelenettel költőiesítve, nem moralizál direkten. A történet mellékalakjai kerülik a közhelyességet, kellően árnyaltak: Holland filmjében nem látunk démonikus németeket, közösségük belülről kifejezetten barátinak tűnik, ahol a bajtársiasság nem csak szólam, hanem valódi, megélt érzelem. Ugyanígy a hazaszeretet is. Kifejezetten izgalmas Solly első német barátjának figurája, aki civilben színész, sőt, meleg színész. Nagyon szép később a szöszi Leni csonka családjának bemutatása is, a lelkes Leni és kétségekkel gyötrődő anyjának dinamikájával. Holland szépen szövi bele a cselekménybe a lengyel hazafiság eszményét is, mely elsősorban az oroszok ellen irányul – a Molotov-Ribbentrop paktummal kapcsolatos lengyel közhangulat olyan, mint nekünk Trianon. Ezért is érdekes, hogy az oroszok sem (mindig) érzéketlen barbárok, hanem olykor forradalmi hévtől elvakult romantikus figurák, vagy éppen a háború poklában megfáradt és cinikussá vált katonák. A második világháború őrületében közöttük szlalomozik Leonard Zeligként Salomon, akinek kacskaringós sorsáról szóló filmet a végén megjelenő időskori önmaga teszi megfellebbezhetetlen hitelűvé. Kár, hogy csak egy kalandfilm… Asanisimasa: 7/10