A mai szakasz a Touron már kezd végre-valahára csúcsosodni, bár még csak harmadik és negyedik kategóriás hegyeket kell megmászni. 203 kilométeren keresztül azért az is valami, sőt: Issoire – Saint Flour.

A kormányszolgálati csatornák továbbra is bojkott alatt vannak, de filmeket azért nézhetünk rajtuk, amíg át nem vágják azokat is, az aktuális agymosás elvei szerint. Főleg, hogy épeszű ember számára általában a napnál is világosabban közlik számára, mekkora hazugság az, amit a kormánypropaganda terjeszt. Tolsztoj Háború és békéjének mai, befejező részében például Pierre Bezuhov azt az őrültséget eszelte ki, hogy megöli Napóleont… Bár azért ez még igen távol van a mai magyar közállapotoktól. (Duna II, 19.30)

A te tévéd is hazudik – mondja viszont az esti film, a Duna fősodrában, 22.00-től. A német film persze nem önismereti tréning a Duna maradéka részére, hanem egy dráma, melyben egy lecsúszóban lévő tévésztár és a nézettség növelésének radikális eszközei kerülnek a hajszálkeresztbe.

Kieslowski Három szín-trilógiájának középső, Fehér részéhez sem lehet sok mindent hozzátenni: Egyenlőség. Erről szól a film. Hát, ezek tényleg ennyire hülyék? (m1, 23.35)

A kereskedelmi tévék nem nagyon tudnak minderre reagálni, néhány sokszor látott nyári szirszarral nyilván lazán hozzák majd a betervezett nézettséget, ergo, sehol semmi érdekes. Kivétel talán a tv2 késő esti (23.40) filmje, amely A véresen valódi valóságot meséli el Adolf Hitlerről. Ez a cím, illetve ez az adó már önmagában jelzi, hogy természetesen mindenről lesz itt szó, csak a hiteles valóság- és történelemábrázolásról nem, így marad, hogy baromságot ajánlok. DE. Az mindig érdekes, ahogyan a németek nyúlnak saját múltjuk kínzó kérdéseihez, még akkor is, ha a filmet zsidó származású rendező készítette. Ezúttal azonban nem drámai megközelítésben találkozhatunk Hitlerrel, hanem frivol, gúnyos, sőt olykor kifejezetten cinkes hangnemben nézhetünk meg egy nyilvánvalóan megosztó, fiktív történetet a múlt század egyik bajuszkirályáról. (Kép a filmből)