Sima, akadálymentes bosszúfilm a 22 lövés (eredeti francia címén A halhatatlan), mely kisebb hibákkal ugyan, de tényleg pikkpakk eljut A-ból B-be, ha e betűk alatt azt értjük: film eleje és film vége. Hogy aztán közben mi történik velünk, nézőkkel, sőt, mi történik Charly Mattei-el, Marseille egyik gengszterével, az már szinte másodlagos. Lényeg, hogy rögtön az első jelenetben elsül az inkriminált 22 lövés, bele Charly mellkasába – az elkövetkezendőkben pedig azt követhetjük figyelemmel, hogyan nem hal bele agyonlövetésébe a maffiózó és hogyan áll bosszút ezért azokon, akik lelőtték.

Alapjában véve korrekt munka a francia Richard Berry filmje, van ritmusa és mint mondtam, van íve is, megidézi Marseille, a bűnös város sajátos atmoszféráját is; az akciójelenetek brutálisak, a karakterek igen hitelesek (bár, nem tudom, hogyan néznek ki a marseille-i maffiózók, de ahogyan matekórán volt anno, fogadjuk el, hogy ilyen fazonok…), Jean Reno (Charly Mattei) pedig hideg, mint a jég és kemény, mint a vídia. A műfajhoz illő lendülettel van az egész összevágva, főleg a film elején néhány igazán ötletes snitt húzza bele a nézőt a filmbe, sokszor még ez a lendület sok is. A begyorsított flashbackek már túlzóan hatnak, üres effektek csupán, így teljességgel feleslegesek is. Ezek azonban a film közepére eltünedeznek…

A cselekmény nincs agyonrajzolva, de egy bosszúfilmhez ennyi talán elég. Valaki csúnyázik egyet a főszereplővel, aki ezért elégtételt vesz, a végén van egy kis csavar. Ennyi. Moralizáló maffiózókat is láthattunk már, itt is ez képezné a film gondolati felületét, Puccini idevágó hangsúlyos idézeteivel alátámasztva – azonban ez mindig fából vaskarika. Fura hallani erkölcsről elmélkedni olyanokat, akik az azt megelőző jelenetben pl. teli rüszttel rúgták szét valakinek az arcát… Mattei ki akar szállni, a maffia azonban ezt nem hagyja, a tanulság egyszerű: egy gyilkos maffiózónak ne legyen családja. vagy ha igen, akkor legyen halhatatlan.

Szóval, a bosszú-szál relatíve szépen feszül, a mellékszálak azonban már foszlanak. A zsidó (ez most miért fontos?) rendőrnő teljesen kidolgozatlan, sematikus, mint ahogy a főnökével vívott harc is. Mattei családja is néhány vonás csupán. A gyerekkori kapcsolat ugyan benne van a filmben, arról viszont alig esik szó, hogyan romlott meg, pedig ez lenne az igazán fontos. Na mindegy, egynek azért elment a 22 lövés, főleg Puccinivel turbózott sajátos hangulata és a kőkemény akciójelenetek miatt. 1 óra 55 perc az életből – több is veszett már el feleslegesebben. Asanisimasa: 5/10