Három film van mára. Piaf a Piaf-rajongóknak, Minden héten háború az Al Pacino-rajongóknak és a Hős, a kínai mesefilmek rajongóinak.

A Piaf minden hónapban előkerül egyszer valahol, ma a Dunán, 21.00-től. Edith Piaf életről és szerelmeiről szóló filmet részben Piafért, énekéért, részben pedig Marion Cotillard Oscar-díjas alakításáért szoktuk mindig megnézni (de legalábbis bele-belenézni).

A Minden héten háború Oliver Stone nagyszabású filmeposza Amerika egyik első számú őrületéről, az amerikai fociról (értsd: a rögbi amerikai változatáról). A szereposztás amúgy is igen súlyos, azonban kiemelkedik belőle Al Pacino (örökös szinkronhangjával, Végvári Tamással), aki a film középpontjában álló futballedzőt alakítja, az általában Pacinótól megszokott intenzitással és minőségben. A film azok számára is ajánlott, akik nem ismerik, sőt tán még idegenkednek is ettől a közhelyesen “az ostoba izomagyak focijának” tartott sportágtól, ugyan sportfilm ez, de nem minden tartalom nélkül – mutatja ez az is, hogy az amerikai Oscar-díj akkori osztásánál szinte szóba sem került, ellenben az inkább a minőségi művészfilmek felé tendáló Berlini Filmfesztiválon Arany Medve-jelölést kapott. (Viasat3, 21.15)

A Hős Yimou Zhang meséje a Csin-császárság korából, igazi kardozós, repkedős wuxia, elképesztő tömeg- és csatajelenetekkel, de európai szemmel igen giccses, habos-babos, csiricsáré kivitelben. Ami a csövön kifér, ahogy mondani szokás. (FEM3, 22.00)