A Bábel az eddigi huszonegyedik század egyik legfontosabb filmje, a mexikói Alejandro González Inárritu díjakkal méltán agyonhalmozott költői és katartikus kaleidoszkópja az emberek közötti kapcsolatokról, illetve annak hiányáról. Négy országban, négy nyelven zajlik a filmbéli, bábeli zűrzavar, vagyis az ÉLET, amit élük, ma is. Komoly, nehéz, felkavaró film a Bábel. Nem tudom, hogy az m1 szinkronizálva adja-e, az azonban biztos, hogy csakis (legfeljebb) az egyik nyelvű rétegét szabad szinkronizálni, a többit muszáj feliratozni, különben a film gondolatának és a művészi koncepciónak a veleje vész el: milyen Bábel az, ahol mindenki angolulspanyoluljapánulmagyarul beszél? Nagy sztárokat (pl. a képen Brad Pittet) láthatunk példamutató művészi alázattal jelen lenni tökéletesen civil szereplőkkel, jelentéktelenségükben is fontos szerepekben. (m1, 21.30)

A Rózsadomb egy viszonylag kevéssé ismert dráma az ’56-os témakörből, mely nem konkrétan a forradalom történéseivel foglalkozik, hanem azzal, hogyan élte meg ezeket a napokat egy rózsadombi villában két kisgyermek, akinek szülei komoly káderek voltak Rákosi alatt. A film az 1958-ban Budapesten született, de ma már Németországban élő, gyermekpszichológusi és forgatókönyvírói, valamint vágói végzettséggel is rendelkező, és alkalomadtán színészkedő Mari Cantu első, alapvetően kedves és szerethető játékfilmje, a remek Marozsán Erikával és Andorai Péterrel a főszerepben. (m2, 21.05)

Körhinta – Fábri Zoltán filmklasszikusa Sarkadi Imre regényéből, Törőcsik Mari és Soós Imre főszereplésével. (Duna2, 21.30)

Amerikai história X – Kőkemény és felkavaró erejű, tökéletesen aktuális filmdráma arról, hogyan válhat szinte bárkiből szélsőséges, ordas eszméket hirdető “igazság bajnoka”… És hogy hogyan bukik el. Rendezte Tony Kaye, a két főszerepben Edward Norton és Edward Furlong. (Filmmúzeum, 22.00)