Ma van az a nap, amikor mindegy. 11.11.11. Ráadásul péntek, bár nem tudom, mit mond erre a számmisztika, de biztosan semmi jót. Amúgy, a tévécsatornák műsorszerkesztőinek ez a mai nap, mármint a péntek, hagyományosan mindegy, aminek az oka rémesen egyszerű: a hirdetőket leginkább érintő 18-49 éves korosztály a mai estén engedi ki azt a felesleges gőzt, ami az elmúlt munka-, illetve iskolahéten odabent felgyülemlett. Ezt a tevékenységet praktikusan nem otthon végzi, tehát valószínűleg tévét sem néz, így gyakorlatilag tök mindegy, hogy az otthon kuksoló szecskának mit adnak. Ennek megfelelően, a majdnem mindent elborító valóságsók és sorozatok mellett elsősorban lejárt szavatosságú régebbi sikereket, illetve, olcsón beszerezhető egyéb, jobbára vastagon B-kategóriás mozifilmeket adnak. Mindebből egyenesen következik tehát, hogy semmi jó ne vár az igényes(ebb) műsorokra vágyó, bármilyen okból ma este tévézni szándékozó nézőkre.

Szóval, ha nem akarjuk már megint megnézni a Mátrixot (Viasat3, 22.15), Az X-Men Az ellenállás vége című epizódját (Film+, 21.00), vagy a Drágán add az életedet, vagyis a Die Hard 1-et (Cool, 21.20); ha az meg sem fordult a fejünkben, hogy Alien vs Predatoron (RTL, 22.10) vagy éppen a Kocka 2 – A hiperkockán (Viasat6, 22.00), netán a Csillagközi invázió 2-n (FEM3, 22.00) szörnyülködjünk, akkor mindössze két normális műsort találtam, ami részben elkeserítő, részben felszabadító érzés.

Tudom, hogy alapvetően hülyeség tévén színházat nézni, de azért van az úgy néha, hogy az ember nem jut el élőben olyan színházi előadásokra, ahová amúgy elmenne, mert annak esetleg térbeni, időbeni vagy egyéb más vis maior gátló tényezői vannak, így hiánypótlóként mindenképpen örvendetes tény, hogy a Duna2-n érdekes(nek tűnő) színházi előadások tévéfelvételeit porolják le mostanában. Németh Ákos Müller Táncosai című darabját 1992-ben mutatta be a Katona Kamrája, Máté Gábor rendezésében, egy sereg akkor induló kitűnő fiatal színész főszereplésével. A darab egy vezetőjét vesztett tánctársulatról szól, s ha ehhez hozzávesszük a bemutató idejét, akkor nagyjából képben is lehetünk. A ma esti felvétel ’96-ban készült, főbb szerepekben Szirtes Ágit, Söptei Andreát, Bertalan Ágnest, Rajkai Zoltánt és Stohl Andrást láthatjuk. (Duna2, 22.25)

Viszont, ha elkezdjük nézni a színházi felvételt, akkor nem láthatjuk azt a dokumentumfilmet, amely a rasztafári vallásról, valamint legismertebb követőjéről, Bob Marleyről (kép) szól, sebes tempóban áthaladva az afrikai, etiópiai gyökereken, az ószövetségi héber hagyományokon és más misztikus dolgokon. (Duna, 23.30)