Hát, gratulálok ehhez a címmagyarításhoz is! Nem írnek való vidék. Éppen hogy pont való, ha már való vagy nem való, hiszen Danny Greene-t négyszer próbálták megölni, míg végre aztán sikerült. Ha tényleg nem lenne írnek való vidék Cleveland, akkor már elsőre sikerrel jártak volna… Hogy aztán, miért akarták megölni ezt a pacákot, na, éppen erről szól a film, a maffiafilmek jól ismert kliséit felsorolva, még akkor is, ha Greene valóban létező személy volt: ez az ő életrajza.

Azonban ha láttunk már maffiózó életrajzot, akkor láttuk ezt a filmet is. Ezúttal egy szegény ír származású srác kétes karrierjét követhetjük nyomon, de hát egy ilyen pályafutás útjelző karói elég pontosan le vannak szúrva, sok módosításra nincs lehetőség. Megjelennek a tipikus események, gyerekkorban utcai kakaskodás más nációkkal, ezúttal a szicíliaiakkal, majd kisebb stiklik, egy srác aztán a bandából felnőve természetesen zsaru lesz, a másik meg a főszereplő. Ő nem. Megjelennek a jellegzetes fazonok, a korrupt szakszervezeti vezetőtől az ír és természetesen olasz gengszterekig, van (nekünk viccesen hangzó) Sándornak nevezett zsidó uzsorás is, a jól megszokott maffiózós közhelyek az éttermi találkozóktól, és az ott szokásos fordulatoktól a véres leszámolásokig, melyből főhősünknek alaposan kijutott.

A film tulajdonképpen működik, bár nyilván nem lesz olyan hatású, mint a Keresztapa-trilógia, a Nagymenők, a Sebhelyesarcú vagy a Volt egyszer egy Amerika, leginkább De Niro Bronxi meséjére hajaz egy picit. Az eddig elsősorban különféle blockbusterek fogatókönyvei körül sertepertélő Jonathan Hensleigh tisztességesen elmeséli Greene történetét, mely Rick Porrello írt meg egy regényben. Az egyenes ívű maffiózó-karrier egy csipet ír nacionalizmussal, és némi Robin Hood-effekttel keveredik, azonban minden erőfeszítése ellenére Ray Stevenson nem képes a figurából idolt, hőst kreálni, olyat, amilyet Al Pacino vagy Robert De Niro alakított a sajátjából. Az ő ír maffiózója e filmből csupán egy hallgatag ír fazon, akinek könnyen eljár a keze, hidegvérrel és brutálisan öl, és eléggé szerencséje van – egy darabig. Egyedül az utolsó jelenetben látszik belőle az ember, de az meg eléggé póznak tűnik. A többi karakter is közhelyes. Végig azon gondolkoztam, hogy miért van az, hogy már megint egy maffiózót nézek. Az rendben van, hogy a rosszak mindig izgalmasabbak, mint a jók, de maffiózót annyit láttam már, ráadásul ez a mostani annyira nem is izgalmas karakter… De megnéztem, és végül is Danny Greene története elment egynek. De idézni egészen biztosan nem fog belőle senki, mondjuk tíz év múlva, legfeljebb ha túlteng benne az ír nacionalizmus, akkor. Bár akkor is nehéz lesz, mert Greene nem beszélt sokat, inkább csak ütött… Asanisimasa: 6/10