Hát. Ha csak egy picit is hű akarok lenni az önmagam elé kitűzött minimális igényesség amúgy nehezen körülírható kritériumainak, ma este nem kell Önöknek tévét nézni. Szerintem.

Kivétel, ami (majdnem) mindig van: Stanley Kubrick kongeniális (sőt, még az eredeti regénynél is jobb) Stephen King-adaptációja, a Ragyogás. Ma éjszaka a Duna tévé tűzi műsorra, feliratosan, ahogy kell, 23.35-től. Rengetegszer adják, rengetegszer ajánlottam is már, de ez egy remekmű. Szerintem egyike minden idők 20 legjobb filmjének, így most is ajánlom, főleg, hogy semmilyen komolyan vehető alternatívája nincs a mai estén, éjszakán. “A Stephen King azonos című regénye alapján készült mesterműben Jack Nicholson Jack Torrance szerepében élete egyik legjobb alakítását nyújtja, aki a családjával a téli holtszezon idejére egy, a világtól elzárt kísérteties hotelba költözik gondnoknak. Ha az évszázados falak mesélni tudnának, hátborzongató történetek tucatjai kerülnének a felszínre. Úgy tűnik, hogy Jack kisfia (kép!) előtt nincsenek is titkai a háznak, mert látja a fürdőkádba fulladt nőt, az elegáns lakosztályban kivégzett férfit és az összes holt lelket, amelyek nem találnak nyugalmat. De lehet, hogy mindezek a rémképek csupán jeleznek valami minden eddiginél szörnyűségesebbet…” Én leginkább talán Kubrick zenehasználatát szeretem ebben a filmben: Bartók, Ligeti és Penderecki zenéje semmivel össze nem hasonlítható hangzó atmoszférát kölcsönöznek ehhez az amúgy is lúdbőröztető filmhez.

Szóval, így.