A Kedvenc ellenségem egy nagyon aranyos film, mely a klasszikus Robinson-történet egyik ügyes, okos variánsa, most éppen a sci-fi műfaj fantasztikus keretei között. Egy (űr)csata után egy bolygón landol a földi pilóta (Dennis Quaid) valamint az ellenséges földönkívüliek egyik harcosa, Jeriba. Ők ketten (kép!) aztán egy darabig tovább harcolgatnak egymással, míg rá nem jönnek, hogy együtt, összefogva talán könnyebben átvészelhetik azt az időt, míg a mentőcsapatok meg nem érkeznek. A történet aztán bonyolódik még tovább, hogy Wolfgang Petersen filmje végül szívet melengető, ám filozofikus tanulságokban csúcsosodjon ki. Vagy másképpen: ET, a senki földjén. (Filmmúzeum, 21.00)

Nem hagyható ki az ajánlóból az elkövetkezendő két, amúgy meglehetősen, de nem érdemtelenül agyonjátszott film sem: Guy Ritchie Blöffje a 2000-es évek elejének hangulatát komolyan meghatározó komolytalan műfajnak egyik cégéres darabja, szerintem sokszor nézve is szórakoztató darab, nemcsak a mókásan hadaró cigánycsávót játszó Brad Pitt miatt. A filmben “Érdek ütközik érdekkel, ököl arccal, pisztolygolyó fejjel, joghurt szélvédővel, autó emberrel…” Nagy benyögések, elrajzolt fazonok, stb. (Viasat3, 21.15)

Scorsese A Tégla című filmje meg sem közelíti izgalomban, hitelben és epikus áradásban azt a hongkongi klasszikust, melynek hollywoodi remake-je, mondhatni, az alapeset erősen felhígított, kiherélt és kicsontozott gyenge utánzata ez, azonban még így is elég jó film, nem csak Leo Di Capriónak, Jack Nicholsonnak és Matt Damonnak köszönhetően. A sztori amúgy a következő: mindenkinek van téglája mindenhol, a zsaruknak a maffiában, de a maffiának is a zsaruknál. Aztán, aki bújt, bújt, aki nem, nem. (Cool, 21.15)