Ahogy az ezúttal informatív címmagyarításból kiderül, az Élet a birtokon című film afféle életkép, mely a Skót-felföldön, egy bizonyos Harewood nevű kastélyban lakó Pettigrew-családot ábrázolja, hozzávetőleg egy évnyi időtartamban, az igen élénk szemű, és élénk fantáziájú, tízéves Fraser által leírva. A kastély a nagymama tulajdonában áll, és örökléséért a Beethoven-rajongó, meghökkentő találmányokat (földalatti kémény, mohaerőmű, stb.) feltaláló Edward, illetve a két lábbal a földön álló Morris bácsi vív állandó, öldöklő szócsatát. Sőt. A felállást tovább bonyolítja a jazz (az 1920-as éveket írjuk), Morris bácsi szabad szellemű ifjú francia arájának, Héloise-nak, valamint egy állandóan berepülő francia pilótának megjelenése. A legnagyobb problémát Héloise (Irene Jacob) okozza, aki a kastély összes férfilakójának kíváncsiságát felkelti, beleértve az ifjú Frasert is.

A film sztorigyűjtemény, mely valahogyan azért így Fraser által “összemesélve” azért mégis húz egyfajta ívet, Beethoventől Louis Armstrongig, de főleg, hogy a végre kiderül, ki lesz Harewood új tulajdonosa. Fraser vicces fiú, és ez a film nagy erénye, ugyanis a film maximálisan kihasználja azt, ahogyan egy éles eszű gyermek lát minket, felnőtteket. Elbűvölő és bájos a használatos jelzőpár. Természetesen ügyes a Fraser játszó (hisz’ csupán játszik) Robert Norman, de a film alapvetően Colin Firthről (itt Edward, amúgy “dadogó király”) és Malcolm McDowell (itt Morris bácsi, amúgy hajdanán Alex a Mechanikus narancsból, pl.) szól. Szórakoztató, vicces másfél óra a film. Semmi több, de ennyinek messze eleget tesz. Asanisimasa: 7/10