A Kezdők magán hordozza az ún. ‘független film’ minden jellegzetes ismérvét. Először is, nem áll mögötte ismert, nagy hollywoodi stúdió, csupán a fesztiválsikerek okán karolta fel terjesztését egy profi forgalmazó (Focus Features). Amerikai viszonylatban bagóért, mindössze 3.2 millió $-ból készült, melyet azóta minimum megötszörözött a bevételi oldalon. Rendezője, Mike Mills kvázi kezdő filmes, már nagyjátékfilmes értelemben, amúgy kismillió reklám-, doku- és kisjátékfilmen, valamint zenei videoklipeken tanulta ki a filmkészítés csínját és bínját, ha nem éppen grafikuskodik, vagy zenél. Témaválasztása meghökkentő, elbeszélőmódja eredeti, de bőven fogyasztható és illedelmes.

A film főszereplője, Oliver (Ewan McGregor) tulajdonképpen Mills alteregója, a történet pedig saját életrajzának (gondolom) kiszínezett reprodukciója. Oliver szintén grafikus, mint a film szerzője, akit édesanyja évekkel ezelőtt rákbetegségből kifolyólag elhagyott, s akinek édesapja (Christopher Plummer) ekkor, 75 évesen és negyven évi házasság után látta idejét kinyilatkoztatni, hogy meleg. A film e hír, apjának évekkel későbbi, szintén a ráknak köszönhető halála, valamint ezekkel párhuzamosan, az igazi szerelemre való rátalálás (Anna – Mélanie Laurent) nehézségei okozta sokkhalmaz feldolgozásáról szól. A film szerkesztéséből is látni, hogy alapvetően grafikus gondolkodású a rendezője, hiszen az összesen néhány évtizedet átölelő történet töredékes kis történetei mintegy papírlapokra rajzolva, összekeverve, majd a kupacból szinte tetszőleges, de valahogy mégis “jó” sorrendben kiválogatva és egymás mögé fűzve jelenítődnek meg.

A filmet valami csendes, finom melankólia jellemzi, mégis alapvetően optimista, pozitív a végkicsengése. Minden jeleneten érződik, hogy valódi, megélt szituációkról mesél Mills, hiszen minden szó, szín, kép, karakter, helyzet és fordulat spontán és természetes. A színészek ehhez mérten jól és hitelesen játszanak, talán csak apu új barátját alakító Goran Višnjić (Kovác doki a Vészhelyzetből, ugye) meleg aerobik-edzője karikaturisztikus egy kissé. A szomorú fordulatai ellenére végül mégis egy üde, kellemes és bájos kis történet kerekedik Oliver elcseszettnek tűnő életéből. Nyilvánvaló az is, hogy ebben a nagy sikerekre és nagy pénzre hajtó nagy stúdiók (és az ő közönségük) semmi különlegeset nem fog látni, azonban nyilvánvaló az is, hogy messze nem kíváncsi mindenki a sablonos hősökre, ezerszer látott love storykra, és a méregdrága, ám rettenetesen üres látványosságokra – az övék lehet ez a “kis” film. Asanisimasa: 7/10