Nem tudom, ki hogy van vele, de én már fénykorában mosolyogtam a Mátrixon, olyan tipikus túlértékelt “műmájerség” az egész, nem? Ma már csak igen komoly összegért vállalnám, hogy újranézzem, mondjuk ezt a harmadik részt, amit ma nyom a film+ (21.00-től).

Hasonlóképpen túlértékelt figura szerintem Márai, akinek tragikus sorsába olyan írói és emberi nagyságot láttatnak bele holmi politikai kurzusok, melyek nincsenek, illetve nem is lehetnek benne. Szalay-Dárday kettős Emigráns című filmjéből, amely az író 1984-89-ig írt Naplója alapján készült egy kétségek között őrlődő, egyre mélyebben a depresszióba süllyedő, lelkileg és szellemileg megroppant embert ismerünk meg, Bács Ferenc (a képen) kongeniális alakításában. (Duna, 21.35)

Az 1997-es színházi évad legjobb előadása volt Kiss Csaba Macbeth-parafrázisa, amelyet a Győri Nemzeti Színház Padlásszínpadán rendezett. Külön ajánlatos a tévéfelvétel megtekintése azoknak, akik Horváth Lajos Ottót, csak mint az Üvegtrigris gügye “Kirájsanyijaként” ismerik, itt ő játssza Macbethet, kitűnően. A négyszereplős, intim hangulatú “élveboncolás” többi szerepét Nyakó Juli (Lady Macbeth), Kovács Zsolt (Banquo) és Scherer Péter (Macduff) alakítják, szintén igen komoly erővel. Ha valaki esetleg előzetesen/utólagosan mélyebben el kívánna mélyedni az előadásban, annak az interneten megtaláltam a rendező idekapcsolódó (phD?) dolgozatát, húzott rendezői példánnyal együtt. (Duna World, 21.30)