Az csak a saját idiótaságomat jelzi, hogy már minimum egy éve porosodik nálam ez a Tiszta napfény című film, melyre felületesen rápillantva mindig azt hittem, hogy Nyikita Mihalkov Csalóka napfénye… Holott közel sem, és nem csak azért, mert a ’tiszta’ nem egyenlő a ‘csalókával’. Ez a film amolyan tipikus független film és amerikai. Kínban is van a forgalmazó, amikor valamilyen műfaji kategóriába bele kellene suvasztania, a kényszerűen választott ‘vígjáték‘ is hülyeség, mint bármi más, talán még a ‘dráma‘ lenne a legmegfelelőbb, ha ahhoz nem fűződne annyi komor és komoly előérzetünk. A film ugyanis messze nem komor, bár komolytalannak se mondanám.

A két főszereplő, Rose (Amy Adams) és Norah (Emily Blunt) testvérek és nem éppen kényezteti őket az élet. Norah kissé lökött apjánál (Alan Arkin) dekkol, Rose pedig takarítónőként próbálja eltartani magát és nyolcéves fiát. Ez a kiindulási pont, innen aztán minden csak romlik. Rose rendőr szeretője javasolja a kiutat: alapítsanak egy céget, mely különféle bűnesetek, gyilkosságok és öngyilkosságok utáni takarítást vállalná el, jó pénzért, hiszen ez főleg rengeteg vér, egyéb testnedvek és emberi maradványok jelentené. Ez a cég lesz a címbéli Sunshine Cleaning… A nővérek sorsa felívelni látszik.

A bizarr téma, és a film problémafelvetésének erősen szociális aspektusai ellenére a film mégis kifejezetten derűs. Tobzódik igen kedves, meleg és emberi pillanatokban, és a véres jelenetek sem mennek el a Tarantino-féle (aki írt már egy hasonló témájú, de ennél lényegesen bénább filmet, a Vérfagyasztót) abszurd vérfétisbe, hanem megmaradnak a szemérmesebb NCISCSISCNI Helyszínelők-epizódok cenzúrabarát látványvilágánál. A takarítás amúgy sem a történet fősodra, hanem annak csupán egy érdekes, furcsa eleme, a lényeg a két nővér, a gyerek és a nagyapa sorsának alakulása. Kifejezetten jól esik nézni, ahogy a randa, brutális és barátságtalan külvilágban a jó emberek azért több-kevesebb nehézség árán bár, de megtalálják egymáshoz az utat, és együtt, összefogva boldogulnak. Christine Jeffs rendező és Megan Holley forgatókönyvíró ezt a pozitív, bár közhelyes üzenetet a történet eredeti fordulataival, kevés vonással, de kitűnően jellemzett, hús-vér karakterekkel, tökéletes őszinteséggel és hitelességgel, mély emberismerettel és -szeretettel hozza tudomásunkra e kedves kis filmben. Asanisimasa: 7/10