Több szempontból is pikáns a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál zsűrije által különdíjjal kitüntetett Polissecímű film. A fő szempont természetesen a témája, az ifjúságvédelem. Ez persze így elég semmitmondóan hathat, így inkább azt mondom: pedofília. Gyermekmolesztálás. Gyermekekkel szemben elkövetett szexuális erőszak. Csellengők. Sőt, tovább megyek: gerontofília. Ödipusz-komplexus. Tabuk, amerre nézünk, s ebben ez a film nem ismer kegyelmet, dűt s borít. Ehhez képest az már csak mellékes, hogy a filmet rendező, költői, egyben egzotikus nevű Maïwenn (Le Besco) már 16 éves korában megszülte első gyermekét, bizonyos Luc Besson nevű bácsitól, így a filmbéli történések java része akár önéletrajzi ihletésű is lehet(ne). (Persze, nem az. Bessonnal szerelemgyerek “készült”, szó sem volt ott erőszakról. A rendező méltán sikeres Ötödik elem című filmjében például az ifjú anyuka alakította a híres kék operadívát, ám szerencsétlenségére annak a filmnek már Milla Jovovich volt a főszereplője – és Besson következő szerelme…) Nem volt fiaskó viszont a Bessonnal történt kaland, hiszen eredménye egy gyermek lett. A szakításnak köszönhetően ráadásul a francia film gazdagabb lett egy komoly tehetségű rendezőnővel, aki ezzel a markáns filmmel végleg kilépett nagyhatalmú hajdani szerelme és mentora árnyékából.

Zsarufilmekkel tele vannak a mozik, tékák, fájlmegosztók és a különböző tévécsatornák, tehát igen nehéz újat hozni ebben az alaposan körülrágott témában. Ennek a dúshajzatú, különös szépségű berber származású, francia hölgynek sikerült, mikor a Polisse főszereplőivé Párizs egyik zűrös kerületét felügyelő rendőrkapitányságnak az ifjúságvédelmi alosztályát választotta. A realisztikus, mindenféle pátosztól és heroizmustól lecsupaszított zsarufilmek (pl. Southland című sorozat) között is kitűnik e film a személyes napi konfliktusokat, munkával kapcsolatos kételyeket, de az apró sikerek esetén a dühödt örömkitöréseket is a lehető legnagyobb természetességével, s elképesztő hitelességével. Van a filmben tér és idő az egyes karakterek bővebb bemutatására is, beleértve azok családi körülményeit is – ezeket aztán a színészek döbbenetes energiával és hitellel dobnak fel a vászonra, sőt Maïwenn még magát is belerendezi a filmbe, nem is kis szerepbe (Melissa), ahogyan kívülről érkezve (belügyminisztériumi utasításra) fotósorozatban dokumentálja az egység munkáját. Ezzel a pici, de zseniális húzással azt a leheletnyi kérdőjelet is eloszlatja, amely a hosszas filmdarálásban “megcinikusodott” néző agyában felágaskodhat: hogy hogyan mászik bele a kamera a szereplők fenekébe minduntalan. Hát, úgy, hogy az író-rendező beleírja azt a történetbe.

A film életképek laza szövedéke, melyet az egység különféle esetei taglalnak. Szó esik kislányokról, akiket apukájuk rendszeresen simogatott a nunijuknál, román cigányokról, akik gyerekkereskedelemből élnek, hajléktalan afrikai anyáról, aki inkább saját maga adja intézetbe gyermekét, minthogy vele együtt haljon éhen az utcán, muszlim elöljáróról, akinek a világ legtermészetesebb dolga, hogy gyermekét megerőszakolja az általa kiszemelt férjjelölt; de szó esik a lányos képű, göndör szőke kisfiúról is, aki sajnálja, hogy a tornatanárt börtönbe csukják molesztálásáért, pedig az olyan “kedves” volt vele… Randa, csúnya, dühítő esetek egymás után, amiket az egység tagjainak bonyolult személyes viszonyainak hálója fog össze a filmben. Maïwenn nem kerülgeti a forró kását, nem vacakol feleslegesen a tesze-tosza, viszont politikailag korrekt megközelítésekkel, hanem nevén nevezi a gyereket. Beolvas mindenkinek, és igaza van. Kap itt a saját bürokráciájába gabalyodó rendőrség éppúgy, mint a befolyásos kapcsolatokkal rendelkező, gazdag pedofilok, a maradi vallási és etnikai hagyományokkal burkolózó bevándorlók, de a felelőtlen kamaszok is. Van humora is a csajnak, néha hangosan röhögünk a legképtelenebb szituációkon, máskor viszont legszívesebben felugranánk, hogy lerugdaljuk a vászonról azt a gazdag-köcsög pedofilt, a bicskanyitogató magabiztosságával együtt – még jó, hogy őt aztán Maïwenn sem kíméli, filmbéli pasija (a szintén nyilván berber származású Joey Starr alakította Fred) által. Hú, nagyon erős film ez. Asanisimasa: 10/10