A bérgyilkosos-elnökmegölős filmek egyik megkerülhetetlen klasszikusa Fred Zinnemann A Sakál napja című, lassan negyven éves opusza. Még akkor is, ha végül is Sakál nevű fószernek mégsem ez lesz a “napja”, és az sem derül ki, valójában ki az a titokzatos bérgyilkos, aki ezen a “becenéven” 1961-ben az OAS nevű francia nacionalista terrorszervezet felkérésére De Gaulle elnök likvidálására készült. Zinnemann ebben az extra-hosszúságú (140 perc) filmben mesterien vezeti el a nézőt az ominózus “vadász ül méla lesben”-szituációig, s bár tény, hogy a mai szemnek kissé komótos már az iram, az egyre növekvő feszültség azonban mégis odatapaszt a székbe. Tökéletes filmnek mondanám, mai szemmel nézve is.

Az fáj viszont egy picit, hogy e film kapcsán szembesülhetünk az idő könyörtelen száguldásával. Ekkor még szinte mindenki bagózik a filmben, ma már nincs az a filmproducer, amelyik megkockáztatná a kiróható milliós büntetéseket. Az is elképzelhetetlen ma már, hogy egy fejlett demokráciában golyó általi halállal végezzenek ki valakit, állami büntetés-végrehajtási szakmunkások. Igen megmosolyogtató az információáramlás ma már igencsak sétálósnak tűnő sebessége is. Mikor a párizsi Sakál-elfogó főfelügyelő tudomást szerez arról, hogy a Sakál vonatra szállt valahol délen, Párizs felé, mire kiér a szintén párizsi pályaudvarra, a Sakál már régen egy párizsi fürdőben áztatja bütykeit… Ez persze, nem a film hibája, akkoriban ez tényleg így ment. Sőt, mai szemmel nézve, feledve a pillanatnyi fájdalmat, ez még kifejezetten plusz pozitívum, hiszen kvázi időgépként is működik a film. Aztán azok az autók! Azok az utcaképek, legyenek azok franciák vagy akár olaszok. Aztán Edward Fox (a képen), az ő kigombolt inghez kötött selyemkendőjével? Ma már legfeljebb Kautzky Armand, esetleg Ernyey Béla hord ilyet. Jó film ez még mindig, érdemes újranézni – ha van rá időnk: