Az ismeretlen kód? Nyilván az, amelyik Michael Haneke eme filmjének jeleneteit összetartja! – vágná rá a cinikus néző, ha “mája” mellett azért lennének gondok az agyával is, vagy csak szimplán lusta jobban belegondolni. Valójában ez a film az osztrák mester viszonylag könnyebben megfejthető művei közé tartozik: a címbéli ismeretlen kód, amellett, hogy Juliette Binoche kapujának kódja, tágabb értelemben, picit elvonatkoztatva attól, ami a szájunkba van rágva, a kapcsolatlan, impotens emberi kapcsolatokra, az egymás meg nem értésére vonatkozik. A film ezt mintegy illusztrálandó, különböző emberi, társas szituációkat megmutató jeleneteket tartalmaz, melyek a fejünkben összekapcsolódva adnak ki néhány párhuzamos, egymással csak pillanatokra súrlódó emberi történetet. Egy színésznő éppen külföldön, Koszóvóban dolgozó barátja öccsének kölcsönadja néhány napra lakását. A srác talán akaratán kívül, véletlenül megaláz egy koldust, amiért egy fekete fiatalember vonja őt, igen agresszíven kérdőre – ez a fekete fiatalember egy másik jelenetben kedvesen évődve egy lánnyal éppen egy párizsi étteremben vacsorázik. A koldusnőről kiderül, hogy Romániából érkezett, és munkát keres. Őt otthon, Romániában követjük tovább, amikor az otthon maradtak a kint megkeresett pénzt kérik rajta számon. Máskor fekete-afrikai bevándorlók nyomorúságos sorsát ecseteli egy asszony. A színésznő mindeközben egy thrillert forgat, valamint színpadon próbál.

A meglehetősen lazán összefűzött, igen banális kis történetek ráadásul még semmitmondóbb, látszólag teljesen funkciótlan vágóképekkel vannak tagolva, melyek a film végén, a süketnéma gyerekek “Most mutasd meg!” játékának keretébe foglalva adják ki a film teljes jelentését. A közbeszúrt, valóban kissé provokatív elidegenítő effektusokkal együtt (melyek Haneke kézjegyei is egyben) aztán, ezt a jelentést akár le lehet írni egyetlen jól megfogalmazott egyszerű mondatban is, mint ahogyan az ember néz egy képet, és azt mondja: Ez gyönyörű! Vagy: Ez megható! Szomorú! Lehangoló! Vicces! … satöbbi. Holott nyilvánvalóan a kép milliószor több információt tartalmaz, így jóval több is van benne, mint egy egyszavas felkiáltás vagy kijelentés. Az ismeretlen kód (és Haneke legtöbb filmje) szintén így működik: érzeteket, gondolatokat és indulatokat gerjeszt, de ezek mindenkiben másképpen, pillanatnyi hangulat, érzelmi állapot, valamint műveltség, toleranciaküszöb, szociális érzékenység és még egy csomó más dolog függvényében csapódnak le. Miközben akár egyetlen jelenete is felér egy eredeti kisdoktori disszertációval, mondjuk az idegengyűlölet témaköréről. A második jelenet, melyben a Binoche által alakított színésznő kölcsönadja a lakását a fiúnak, aki rövidesen papírgalacsint dob a román koldusnak, amit a srácon a fekete fiatalember rögtön számon is kér jogos felháborodásában, de jönnek a rendőrök, akik ezért a fekete srácot viszik el, a román koldust pedig kitoloncolják, stb. stb. – nos, elég csak ezt megnézni és mindent tudunk, ha valóban tudni akarunk mindent (főleg, hogy később jön ennek ellentettje is a metrós jelenetben). Ez a jelenet önmagában is csillagos ötös, de azért érdemes végigsilabizálni az egész filmet, mert telistele van hasonló, igen pontos kis szösszenetekkel. Asanisimasa: 9/10