A Mezzon Rameau Castor és Polluxa, Christophe Rousset vezénylésével, ha szépet és jót akarunk ma estére. Kezdés szokásosan 20.30.

Megvan a polcomon majdnem az összes “Bergman”, de hál’ istennek, csak igen nehezen tudok elképzelni olyan lelkiállapotot, hogy levegyem bármelyiket, és megnézzem. Persze, ehhez kell az is, hogy annak idején több Bergman-filmklubot is végigrágjak, de így legalább tudom, hogy ha valami nem szórakoztató, az a svéd mágus lelki és érzelmi horrorja. Ennek ellenére, kifejezetten üdvözlöm, ha valamelyik tévé műsorra tűzi valamelyik filmjét, mert ad egy, messze nem ismeri mindenki az egyetemes filmművészet egyik legnagyobb klasszikusának életművét, ad kettő, ha mintegy véletlenül belefutok, akkor nem hiszem, hogy elkapcsolok. Ma este A nap végébe futhatunk így bele. A filmben egy idős professzor utazik aranydiplomájának átvételére, és az autóban ülve végig veszi életét. Ezt mondja a filmről Ingmar Bergman: “A történeten egyetlen motívum húzódik végig, sokféle változatban: elégtelenség, szegénység, üresség – nincs megbocsátás. Most sem tudom és akkor sem tudtam, hogyan akartam kérni a szüleimet A nap vége segítségével: Nézzetek rám, értsetek meg engem és, ha lehet, bocsássatok meg nekem.” (Duna, 21.05)

A tv2 ezúttal a Tiszta lap című 2001-es magyar filmmel űz csúfot, illetve boldogok azok, akik rögzíteni tudják a műsorokat. A “Zen-buddhista televízió férfi bemondónője”, feLugossy Laca és alkotótársa, Szirtes János (a képen ők ) ebben a filmben “időnként nővé változva – Kedves Lili és Gryllus Dorka alakjában – kalandoznak a képernyő túloldalán. Realitás és irrealitás határán olyan könnyedséggel és mélységgel közlekednek oda-vissza, mint “szerecsen a porcelánboltban, elefánt a dióban”. Utazásuk és beszélgetéseik minden pillanata magával ragadó spirituális burleszk. Nagy találmányuk, a Jázmin tv élőben közvetíti oroszrulett-párbajukat, s elkíséri őket egy road movie-ra, melynek ismeretlen célja a Paradicsom. Felkeresik a vak öregembert a hegyen, aki a nanorészecskék mikroszkopikus tanulmányozásán keresztül Istennel való összeköttetést ígér. Átsétálnak egy nótaesten, ahol mindenki becsukott szemmel közlekedik. S időnként – többek között – beúszik a képbe egy szaunában játszódó pszichohorror, a “Grundel kapitány kalandjai” is, melyben kalózok és tiroli menyecskék keverednek heves vitába kifojt szemek, csonkolt lábak megtekintésének kapcsán. Aztán a nagy kavargás közepette hőseink végül megkapják a maguk angyali üdvözletét – kinek a gömbvillám, kinek az ágya alá gurult titok közvetít -, azaz beidézést nyernek a Paradicsomba, részvételt a bűnbeesést rekonstruáló “Ádám és Éva” show-műsorba, melynek játékvezetője személyesen az ördög. S a fődíj természetesen: harangzúgás mikroszkóppal.” – ahogy írta annak idején a kritikus. (tv2, 1.15)