Az idei, 19. Titanic Fesztivál műsorán, a ‘Sötét oldal’ elnevezésű krimiszekcióban volt látható a dél-koreai Hong-jin Na második filmje, A sárga tenger, mellyel a rendező egyértelműen beírta a nevét a világ legjelentősebb kortárs krimispecialistái közé. Persze, már bemutatkozó alkotása, Az üldöző sem akármi: kegyetlen, sziklakemény és kíméletlen krimi-thriller volt, még a hasonló, e téren sohasem finomkodó távol-keleti filmek között is. Egy korrupt zsaruból lett strici nyomoz eltűnt beteg kurvája után, akit egy őrült szobrász tart fogva, hogy élő anyagból vett mintából faragja meg a “tökéletes” feszületet. A sztori ennyi egy mondatban, valójában azonban telis-tele van váratlan, meglepő, sőt meghökkentő fordulatokkal. A film valójában egyrészt egy izgalmas nyomozós-üldözős thriller, másrészt maró kritika a társadalom érzéketlen, jóllakott és szűklátókörű bambaságáról, a korrupt, tesze-tosza rendőrségét sem kímélve.

A rendőrség ebben a második filmben sem tűnik fel túl jó színben, sőt, ha lehet, még inkább idióták. A filmközepén látható üldözési jelenetben, melyben egymást gázolják halálra tömegesen, miközben az üldözött futva (!) menekül, vagy egy másikban, ahogy az egyik zsaru kislányként bőg, amikor véletlenül saját társát lövi le; ezek szinte már bohózatba való, túlrajzolt, vaskos kontúrokkal körbehúzott momentumok. Pedig A Sárga-tenger messze nem bohózat. Főhőse, Gu-nam taxisofőr Kína egy észak-koreai határ melletti, főleg koreaiak által lakott városban. Szerelme nemrégiben elhagyta őt és Dél-Koreába költözött, Gu-nam (Jung-woo Ha) pedig keresi a helyét, de legtöbbször csak a kártyamahjongg-barlangokban találja azt meg. Hamarosan komoly adósságokba keveredik, mert rendszerint a dominóban is veszt, segítségére a város Sanyi bácsija siet, aki Szöulba küldi, hogy ölje meg egyik ottani rivális “üzletfelét”, cserébe ő állja a tetemes adósság kifizetését.  Az elkeseredett Gu-nam igent mond a sátáni üzletre, és útra kel Észak-Koreát kikerülve, a Sárga-tengeren egy csempészhajó gyomrában. Ekkor még nem nem tudja, mit jelent majd neki ez a haragos hullámos, zavaros, jéghideg tenger…

A film java része Szöulban, annak külvárosi területein játszódik, ahol ebből a bérgyilkos-szituációból kibontakozó éktelen csetepaté zajlik, a feladatát elvégezni szándékozó, majd hirtelen ötlettől volt szerelmét is kereső Gu-nam, az áldozatának bandája, valamint megbízójának bandája között, a balfasz rendőrség csodálkozása közepette. Az eső már nem esik állandóan, mint azt Az üldözőben láttuk, ellenben csikorgó hideg van – tehát hasonlóan élhetetlen, kegyetlen és rideg külső körülmények között zajlik a rendkívül jól megírt, szinte eposzian kanyargó cselekményű történet, melynek java része brutális, explicit hentelés. Hogy milyen, azt úgy tudnám legjobban megvilágítani, hogy e film szerint a koreai alvilág valamilyen okból nem kultiválja a lőfegyverek használatát, szemben a méretes konyhakésekkel, bárdokkal illetve kis- és közepes baltákkal. Ezeket aztán a derék koreai maffiózók használják is serényen, s ebben a helyi Sanyi bácsi a legnagyobb májer, nem véletlenül kapta a “Professzor’ gúnynevet: nettó pszichopata a faszi, csavaros agyú és bestiálisan kegyetlen.

A film azonban lényegesen több is egy agyatlan, vég nélküli kaszabolásnál, mindamellett, hogy az fontos dramaturgiai és stilisztikai alkotóeleme is egyben, hiszen a realisztikus környezetábrázolás, különös tekintettel arra a nálunk kevéssé ismert kínai koreaiak és dél-koreaiak között zajló bonyolult üzleti, politikai és kulturális kapcsolatra, valamint a főhős passiója hiteles képet is ad a mai modern Dél-Koreáról és a benne élő emberek lelkivilágáról. Gu-nam egyszerű kisember, aki kétségbeesésében vállalja el a végzetes feladatát, mely aztán ügyetlensége és tapasztalatlansága folytán szinte Armageddon-szerű öldökléssé változik, ahol viszont nincs jó erő, csakis gonosz. A száguldó koreai gazdaság nincs tekintettel senkire, sőt, az egész társadalmat lelketlen és kíméletlen, eredmény-centrikus gépezetté változtatja. Ennek degenerált, ügyefogyott egyedei aztán igen csúnya dolgokra képesek, pusztán az élet, a fennmaradás ösztöne által vezetve. A film jó hosszú (140 perc), de van benne anyag bőven, minden tekintetben. Asanisimasa: 8/10