Alapvető kérdés: van-e élet a focin túl? A válasz a ‘van hát‘, mégha az aztán nem is teljesen zavarmentes, mint ahogy azt tegnap is láttuk (pontosabban nem láttuk). Nos, ennek fényében vegyük komolyan a következőket. Aki múlt héten elkezdte nézni a Doktor Zsivágót, az azért -gondolom- ma este megkapja a második részt is. (Duna, 20.00) A gondok nem is itt szoktak kezdődni, hanem a színpadon. A Dunaszínház mai előadása az Yvonne, burgundi hercegnő
lesz, egy 1990-es konzerv a kaposváriak klasszikus időszakából, Jordánnal, Csákányival, Molnár Piroskával, Nagy-Kálózyval (és még sokan másokkal), de hogy valóban ez a darab kerül majd ma este adásba, azt a tegnapiak fényében komoly előzetes fenntartásokkal kell kezelni. Mondjuk azt, hogy valami színház biztos lesz… (Duna World, 21.00)
Van sok ezerszer látott izé mára, Gyémántrablás, Sylvester Stallone megmássza Brigitte Niselsent, láthatatlan Kevin Bacon, Frodóék, satöbbi, ám helyettük nézzünk inkább meccsetBergmant: az Őszi szonáta egy végletesen intim, mély és alapos térképe egy sérült anya-lány kapcsolatnak (lásd képen), Chopinnel a háttérben (jó esetben, a rosszabbik eset a szomszédtól áthallatszó meccs zaja…). (m2, 21.00)
Késő este – ha van még rá energiánk – megnézhetjük Clint Eastwood nagyszabású, az Iwo Jima szigeténél lezajlott vérfürdőt megörökítő háborús eposzának második, ezúttal az ellenséges japán szemszögből ábrázolt vetületét. Ez a jobbik a kettő közül: Levelek Iwo Jimáról. (RTL, 23.55 – 140 percnyi embert próbáló élmény!)

Yvonne-ra szavaznék, de a színházi közvetítések olyanok, mint maga a színház. Élvezhetetlenné teszi a darabot, hogy megpróbálják fejhangon “beüvölteni” a teret. Plusz, sokszor ledarálják a szöveget.
Ez azért csak a gyenge előadások esetében van így. Normális, a színpadi beszédtechnikát jól tudó színész sohasem ordibál, ha azt a szerepe, vagy a darab (rendezés) koncepciója nem kívánja meg. Az ‘élő’ élményt (ami legtöbbször még konzerv esetében is lejön valamennyire, kb. mint hallgatni egy zenei koncertfelvételt) viszont semmi sem pótolja. Film főleg nem – tök más műfaj.
Belenéztem a színházi közvetítésbe és itt is emelt hangon beszélnek. Már egy ideje ezért nem járok színházba, régen nem idegesített ennyire, mostanában igen. A filmek ebből a szempontból jobbak, mert ott sokkal jobban tudnak játszani a hangjukkal, hanglejtésekkel. 😦