Nagy Imre ’89-es újratemetésének emléknapja miatt ma még a kora esti (első) focimeccset is elsuvasztják (a 20.45-ös után lesz, felvételről), és két ’56-os tematikájú film is adásba kerül ezen a szép, kánikulában felfűtött júniusi szombaton. Még jó, hogy a filmek a jobbak közül valók: a Mansfeld (Duna, 19.30) Mansfeld Péter 17 éves, Széna téri mártír története Szilágyi Andor által szolid visszafogottsággal, ízléssel elmesélve. Mansfeld alakja azonban önmagában is megérne egy emléknapot, s így legalább lehetne Nagy Imréről 
beszélni (viszont akkor nem lehetne elhallgatni, hogy ’56 nem a horthysta revizionista erőkről, még csak nem is Orbán Viktorról, hanem egy ideológiailag igen heterogén, bonyolult összetételű forradalom volt, az igencsak baloldali, ex-kommunista Nagy Imre emblematikus vezetésével.) A másik film szintén mismás: a Rózsadombban (m2, 20.35) egy rózsadombi villa kertjében játszadozó két kisgyerek szemszögéből mutatja meg ’56 eseményeit Mari Cantu. Szintén nem rossz film, ha nem is hibátlan, de a remek szereplők (Lázár, Andorai, Marozsán) és a szintén finom érzékenységű szemlélet mégis szerethetővé teszi e filmet.
A Bakancslista már nem Nagy Imréről szól, hanem a barátságról, az igazi emberi értékekről, sőt, akár az élet értelméről. Tudjuk jól, láttuk már. (film+, 21.00)
A Fészkes fenevadak egy elementáris Monthy Python-utánlövés, persze, akit fárasztott a Gyalog galopp és a többi, annak ez is fájni fog. (Viasat3, 21.00)
Veszett a világ – David Lynch, Sailor és Lula, na és a kígyóbőrzakó (lásd a képen). Nemzedékem számára alapfilm. (Viasat3, 22.50)
Aki még ma is mély és komoly művészetet akar, annak is tudok mit mondani: Bergman Jelenetek egy házasságból. Liv Ulmann és Erland Josephson 167 percen keresztül, hihetetlen virtuozitással szekálja egymást a halálba… (Duna, 22.35)
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
Azért a Veszett a világ, mint alapfilm a 40-eseknek…..erős kérdőjel.
Igen, én sem értem, miért is fontos film a Veszett a világ. Kedves FS, segíts megérteni. (Kivéve Willem Dafoe-t — az ő karaktere tényleg átütő.)
Hogy miért fontos? Ez elsősorban érzelmi kérdés, ha nem érted, nem is lehet megmagyarázni. Mi a fontos egy kígyóbőr zakóban? Mi a fontos a szerelemben, amiért akár hülyére is vereted magad? Nicolas Cage éppen annyi idős, mint én. Akkor, amikor bemutatták, tökéletesen tudtam azonosulni vele, mégha Laura Dern nem is az esetem. Menekülés a sötét gonosz világból a tiszta szerelembe. Sailor és Lula. Bonnie és Clyde, Mickely és Mallory. Rómeó és Júlia. Ilyenek, ha meg kéne nevezni a nyolcvanas évek tíz legfontosabb filmjét, biztosan köztük lenne a Veszett a világ.
40-esként ugyan még egyik általad említett film kapcsán sem fogalmazódott meg bennem, hogy valamiféle alapfilm lenne, de tény, hogy mindegyik a kedvenceim között van. Nálam ez független a bemutató idejétől, sokkal később láttam őket, nem a fiatalkorom részei. Engem szimplán az „életérzés” ragadott meg bennük, amiről te is írsz. Ezáltal viszont könnyen rabul ejthetik a mai fiatal nézőket is, persze, az igényesebbjét.
Ha a kedvenceid között van, akkor “alapfilm”. Én így értem. 🙂
Így már oké, szóval nem köthető generációhoz. Azt el is felejtettem, hogy a Lynch meg a Stone-film nem is nyolcvanas évekbeli, nem csoda, hogy akkor nem láthattam őket. 🙂
A Veszett a világ 1990-es, de alapvetően a nyolcvanas éveket hozza be számomra. A Stone-film melyik? A Szakasz? Mert ha igen, az a Vietnam-szindróma feldolgozásában mindenképpen és minden szempontból alapfilm. Még akkor is, ha vannak nála alkalomadtán jobb filmek is (Szarvasvadász, Full Metal Jacket, stb.)
Ja, a született gyilkosok! 😀 Azt is bírom, és popkulturális összegző ikonnak tartom, tehát az is alapfilm. 🙂
OK, köszönöm.