A mai német-görög meccsel ezúttal Samuel L. Jackson veszi fel a versenyt, kérdés, hogy milyen eredménnyel? Az 1408 című thriller (FEM3, 21.00) igen jó film, azonban már sokszor adta valamelyik csatorna. Műfaji sajátosságaiból adódóan pedig egyszernézős a film, tehát másodjára már nem hatásos, hiszen tudjuk a poént. E filmben amúgy Jackson bácsi (a képen) mellett 
John Cusackot láthatjuk többek között, amint egy szállodai szoba (az 1408-as) borzongató rejtélyét (Stephen King nyomán) próbálják megoldani, a Mikael Hafström rendezte filmben.
Aztán vannak olyan helyzetek, amikor ölni kell (film+, 22.45). A Jackson által alakított férfi tíz éves kislányát két részeg férfi erőszakolja meg, mire az apa mindkettőt lelövi. Joel Schumacher filmjében az eset következményei bomlanak ki, hiszen mindez Délen történt, ahol a gyilkosság áldozatai fehérek voltak, a bosszúálló apa pedig fekete. Jackson mellett Matthew McConaughey és Sandra Bullock, ellenében pedig a nagyon rohadt Kevin Spacey. A történetet John Grisham, a tárgyalótermi drámák specialistája írta, tehát meg van írva, de hagy azért némi gondolkodni valót is bennünk éjszakára, már úgy erkölcsileg-etikailag.
A 2 nap Párizsban ma kissé normálisabb időben kezd (m2, 23.10), aki pedig az enyhe hidegfront dacára is álmatlanul forgolódna, annak itt egy Rejtély Michael Haneke-től (m1, 0.55), ami viszont nem lesz egyszerű falat. Mondom!
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
Lemaradt egy nagy dobás, Rameau Hippolyte et Aricie a Mezzón este fél nyolckor!
Ja, le. Be akartam tenni, aztán addig molyoltam vele, hogy csak lemaradt. Nem ismerem ezt az Emanuelle Haimot. Jó?
1408 kifejezetten jó thriller. 6/10
Nem volt rossz előadás, de az énekesek és a kórus tekintetében hallottam már sokkal jobbat is. Valahogy az átütő erő néhol hiányzott, meg időnként túl barokkosra díszítették. A kosztümös előadás viszont baromira bejött, összességében azért jó volt.
Sajnos, nem volt hozzá energiám, csak belenéztem. Engem meg pontosan az a barokk kukucskáló színház-jelleg riasztott el… Én azt szeretem, amikor a zene autentikus, a színpadkép és a rendezői koncepció viszont modern. Persze, lehet, hogy ez is az volt, de amit elkaptam a közepetáján (egy ária, egy recitativo, aztán egy duett meg egy balett), az látványban “uncsi” volt.