A palesztin apától és jordániai anyától a Nebraska állambeli Omahában született Cherien Dabis rendkívül precíz és pontos rendezői debütálása az Amreeka című film, mely annak idején nem véletlenül gyűjtött be szinte minden elismerést a jelentős, független filmekkel foglalkozó fórumokon. A film címének kézenfekvő értelmezése már sokat elárul róla: Amreeka, azaz Amerika, arab-englishben. Muna, a középkorú betlehemi bankfiókvezető váratlanul zöld kártyát kap Amerikába, amit még évekkel ezelőtt igényelt meg férjével, akitől azonban már régen elvált. Muna azonban él a lehetőséggel és 15 éves fiával, Fadival indul útnak – Amerika azonban, bár beengedi, de közel sem várja őket tárt karokkal. 9/11 után minden arab gyanús, Bush ráadásul éppen ebben az időben rohanta le Irakot. Az átlag-amerikainak mindegy, hogy palesztin, iraki, vagy akármi más nációjú arab, mindenki potenciális terrorista. Még akkor is, ha Muna és Fadi történetesen keresztény vallású, izraeli állampolgárságú palesztin. Munáék Illinoisban lakó nővéréhez és annak orvos férjéhez költöznek, akiket viszont ugyanúgy sújtja az amerikaiakban fellángolt arab-ellenesség. Az értelmiségi státuszára oly büszke, kétdiplomás, nyelveken beszélő Muna csak egy gyorsétteremben kap munkát, Fadi pedig rögtön az iskola fehér menőinek céltáblájára kerül.

A film minden külcsínében “független filmes”, erősen dokumentarista jellegű, ez azonban nem holmi nézhetetlen, roncsolt képminőséget nyújtó, kamerát rángató modorosságot jelent, hanem tényleg a valóság mását. Nem illúzióját, hanem egzakt leképeződését. A szerepeket alakító színészek gyakorlatilag azonosak szerepükkel, még akkor is, ha a főbb szerepekben (a Fadit alakító Melkar Muallem kivételével) profi, bár széles körben viszonylag ismeretlen színészeket láthatunk. Az viszont biztos, hogy ha akár Meryl Streep is alakítaná Munát, sohasem lenne olyan jó és olyan hiteles, mint Nisreen Faour.

Nyilvánvaló, hogy a profit- és hatalomorientált Hollywood sohasem fog olyan makulátlan tükröt tartani Amerika elé, mint amilyet bizonyos független filmesek merészelnek. Dabis amerikai-palesztin állampolgárként első kézből szerzett tapasztalatokból, érintettsége okán is fogalmaz, óriási erénye viszont, hogy alapvetően pozitív, megbékélésre törekvő szemléletű, amellett, hogy nem megy el a nyilvánvaló igazságtalanságok mellett sem. Dramaturgiailag, cselekményszervezésében is abszolút precíz a film, mindvégig érdekes marad, magával ragadó élmény nézni. Igen érdekes a lengyel zsidó iskolaigazgató figurája is (Joseph Ziegler), ami szintén a film pozitív üzenetét erősíti, mondom még egyszer, egy alapvetően palesztin attitűdű filmben. Aki ebben is cionista összeesküvést lát, az lője magát agyon, mert káros az emberiségre. Asanisimasa: 9/10