Igazi németesen pontos, precíz megjelenítése egy tipikusan mai, sokak által azonban csak elmondásokból, vegyes igazságtartalmú elbeszélésekből ismert élethelyzetnek az Ugyanaz, de mégis más című német film: Vajon mit keres annyi hátizsákos fiatal abban az élhetetlen klímájú, betegségekkel, zűrzavaros politikai helyzettel és sok egyéb hasonló córesszel terhelt Dél-Ázsiában? (Mert azt értjük hogy mit a gazdagabbja, azokon a fehér homokos, pálmafás strandokon…) Jellemzően olcsó szexet, olcsó bulit és olcsó drogot, tehát olcsó életet.

Ben, a fiatal német srác is ezért utazott Kambodzsába a diploma megszerzése után, ahol aztán kisebb (amúgy szokásos) kalamajka után szerelmes lesz Sreykeóba, a Phnom Penh-i pultoslányba, akiről nem sokkal később kiderül, hogy HIV pozitív. A film elmeséli a továbbiakban nem tipikus történetet, így én nem teszem, a lényeg azonban annyi, hogy a történet valódi, megtörtént esetet mesél el, Detlev Buck általi filmes megvalósítása pedig ehhez mérten hiteles.

Teljesen igazi a két főszereplő, a Bent alakító David Kross, ami mondjuk, az egyszerűbb eset, de a Sreykót játszó Apinya Sakuljaroensuk is, aki igen fejlett jellemábrázoló készségről és a kambodzsai színjátszás európai szemmel nézve is magas színvonaláról tesz tanúbizonyságot (viccet félretéve, nyilván Európában tanult). Mivel jártam Kambodzsában és Thaiföldön, a film helyszínein (nem, nem azért, amiért mások általában!), úgy látom, hogy tökéletesen meg tudták ragadni a film alkotói a hely szellemét. Tökéletesen éreztem az ottani illatokat, azt a forgalmat, azt a révült nyugalmat, amivel a helyiek akár 12 órán át kuporognak néhány fonnyadt gyümölcs, vagy egy vájdling sült szöcske mellett, hátha arra téved valaki, aki vásárol tőlük. Szépen megjelenik a filmben a két kultúra és gondolkodás (a nyugati és a buddhista khmer) közötti gyökeres különbözőség, bár azt nem tudom, hogy ha valakinek lövése sincs a reinkarnáció, a karma és a többi keleti izé felől, akkor mit ért meg Sreyko és családjának reakcióiból.

Buck ezenkívül nem egy nagy formalista, tökéletesen megelégszik a hiteles atmoszféra megteremtésével és a történet lineáris, bár kisebb flashbackekkel és ugrásokkal történő, alapvetően logikus elmesélésével. Bizonyos szempontból ez is több, mint elég. Nagy katarzist, drámai ívet, turisztikai látványosságokat ne várjunk, hiszen a történet a valóságban a mai nap is tart, és nem Ang Kor romjainál, hanem a főváros zajos külvárosában, ahol a kambodzsaiak (khmerek) élnek. Komoly és komolyan is veendő tanulságot viszont az érintett európaiak leszűrhetnek a filmből. A hősökkel tudunk azonosulni, ergo a filmet lehet szeretni – persze, csak akkor, ha azokat a furcsa nyelven mekegő thaiokat, khmereket, vietnamiakat nemcsak valami helyi állatfajtának tekintjük, akik kihozzák a koktélt a függőágyba, hanem érdekel az is, hogy kik ezek, hogyan élnek és mi az ő kultúrájuk. Asanisimasa: 7/10