Az ún. értékek nélküli, vagy elveszett, vagy X-generáció programfilmje, bibliája, enciklopédiája és egyben kritikája is a Nyakunkon az élet (Duna, 21.15), a kilencvenes évek elejének egyik nagy generációs mozija. Wynona Ryder, a filmbéli tévés (a képen) a filmben filmet forgat saját haverjairól, amolyan “függetlenfilmes” modorban, sallangoktól mentesen, elkapott őszinte jelenetekkel, spontán reakciókkal. Itt van szinte mindenki, aki ebből a generációból később lett valaki: Ben Stiller, Ethan Hawke, René Zellweger és még sokan mások.

Az Összeesküvés-elmélet (Viasat3, 21.20) tipikusan az a film, amelyik megmutatja, milyen veszélyekkel jár, ha egy színész túl mélyen beleéli magát szerepébe… A viccet félretéve, Mel Gibson valószínűleg nem ebbe a filmbe kattant bele, ő már régebb óta ilyen, a konspirációs teória-mechanizmusok kialakulásának, illetve megjelenésüknek ábrázolása viszont tűpontos. Mindig vannak, mindig voltak és lesznek is olyanok, akik tisztán, raszteresen (értsd: mindenkinél tisztábban, hiszen mindenki hülye, idióta, ostoba, sőt, vak és süket is, ráadásul át vagyunk verve) látnak mindent, és látják a mindent átszövő pókhálót, melynek közepén ott csücsül a csúnya, karvalyorrú, kapzsi banyapók. A film amúgy vicces, főleg a Julia Roberts által jegyzett romantikus szál fényében…

Játék és szenvedély (RTL, 23.25) – Na, erről a filmről viszont nem tudok semmit, csak azt, hogy kosztümös, és romantikus, és hogy irodalmi alapanyag (Peter Carey: Oscar and Lucinda) alapján készült. Ralph Fiennes, Cate Blanchett, Geoffrey Rush és Tom Wilkinson, vagy Ciarán Hinds pedig csak nem megy el valami ótvar gagyiba…