A skandináv válasz Dr. Csontra, mondhatnánk, ha ez lenne az első észak-európai gyártású krimisorozat, de hát volt már ilyen néhány. Hogy messzebb ne menjek, Lars von Trier Birodalmának ominózus kórházépülete is feltűnik A híd néhány részében, mégha annak delejesen borzongató hangulatát nem is (vagy csak ritkán) idézi. A híd más műfaj. Leginkább azokhoz a “nagy” amerikai sorozatokhoz hasonlít koncepciójában, melyekben egy nő és egy férfi nyomoz és old meg ügyeket. Ilyen például a már említett Dr. Csont mellett a Castle, a Mentalista, vagy akár a legendás (bár ma már inkább csak bénaságában vicces) X-akták. Tehát egy, valamilyen szempontból fura, különleges képességekkel rendelkező, vagy pusztán csak excentrikus nő/férfi egy vele ellentétes habitusú, kicsit bumfordi, vicces és ellenkező nemű társával old meg nehéz bűneseteket. Így van ez ebben a dán-svéd sorozatban is (egyelőre a Viasat Play nevű online alkalmazásán nézhető meg), mely azonban nem szöszöl epizódokkal, hanem az egész, eddigi első évadot, s annak 10 részét egyetlen ügynek szenteli, tehát egy ún. high concept-sorozatról beszélünk. (Ennek “mezei” nézőkre vonatkoztatott vetülete mindössze annyi, hogy a részeket sorban kell nézni, közülük nem kihagyni és nem felcserélni.)

A páros egyik tagja itt Soga Norén (Sofia Helin), a malmői rendőrség fiatal, munkamániás, szabálytisztelő és enyhén Asperger-szindrómás, csinos rendőrlánya, aki betegségének “köszönhetően” nem mindig tudja, hogyan kell bizonyos szituációkban, emberi helyzetekben reagálni, mit kell mondani, hogyan kell viselkedni. Ez utóbbi az ő karakterének különlegessége. Nem zseni, csak éppen viselkedéséből fakadóan rendre (nekünk) fura helyzetbe kerül. Társa, a dán rendőrségtől érkezett Martin (Kim Bodnia) természetesen az ő tökéletes ellentéte: slendrián, lompos középkorú fazon, aki tojik a szabályokra, rengeteg gyermeke van egy csomó nőtől, éppen ezért az első részt megelőzően köttette el spermavezetékét, hogy ne lehessen több gyereke – az első részek “humorforrása” így részben az ő műtétből fakadó állandó farokfájása és később is lesz e hiperaktív hímtagnak dramaturgiai jelentősége. De ne ijedjünk meg, sorozat messze nem merül el az altesti humor feneketlen mocsarába, ez csak annak a sok szálból összeálló bonyolult bűnténysorozatot színesíti, melynek megfejtése képezi a sztori fősodrát, mely a Koppenhágát Malmővel összekötő gigantikus Øresund-hídon talált kettéfűrészelt női holttest esetéből “szökken szárba”.

A híd persze, nem csak e brutális eset miatt lett a sorozat címe, hanem annak egyik fő gondolati motívuma is egyben, elsősorban a szó szimbolikus értelmében. Híd, ami összeköt és egyben el is választ. A két nép, a dán és svéd, a két nyelv, melyek igen hasonlatosak, mégis néha annyira különböznek, mintha közük sem lenne egymáshoz. Ez a dialektika és dinamika a két főszereplő karakterében is markánsan megjelenik, de végigfut a sorozat egészén is, a történet különböző fordulataiban, valamint a párbeszédek nyelvi síkján is. Ez utóbbi sajnos szinkronizálva nem igazán jön le, inkább csak sejthetjük, hogy most éppen valaki nem igazán ért valamit, s mielőtt cúnyaszinkron-cúnyaszinkronozni kezdenénk, a feliratos verzió sem adja át e játék teljességét, csak akkor, ha értünk dánul és/vagy svédül, és ismerjük is őket. Hogy valószínűleg ebből a játékból kimaradunk, az azonban nem fog semmit befolyásolni. Néhány poénból vaktöltény lesz, de a sztorit ettől még fogjuk érteni, mert az alapvetően világosan, pontosan fejtődik fel. Nincsenek elvarratlan szálak, a különböző karakterek okai és indokai is logikailag rendben vannak, természetesen, mennél kisebb szerepe van az adott karakternek, annyira nincs hely, idő, mód annak részletesebb megrajzolására. Őrült száguldásra azonban ne számítsunk, ez egy lassú, lomha, joviális kultúra. Jack Bauer egyetlen órájában több akció történik, mint itt tízszer ennyiben. Viszont, az egy másik világ, ez pedig megint más. Az Steinbeck, ez Ibsen, ha szabad ilyen analógiát húzni…

A híd tehát nagyon skandináv, a szó összes sztereotípiáját beleértve. Tiszta tekintetű intellektualizmussal beszélnek szadista pornóról, kettéfűrészelt politikusról, a hajléktalankérdésről, bevándorlókról, gyermekmunkáról, vagy éppen büdös hónaljról és péniszműtétről. Viszont mélyen megdöbbennek, ha rossz úton járó rendőrnek egyáltalán a lehetősége is felmerül és simán nem zárják a villa ajtaját, ha elmennek otthonról. Minden tiszta, világos, van tér, levegő, minden működik, precízen. A fakó szürkéskékre vett képi világot érzem talán kissé közhelyesnek, azonban az is olyan szép kompozíciókba van fényképezve, hogy jó nézni. Jó nézni A hidat is, ha van hozzá türelmünk. Szerintem az optimális adagolás egy-két rész/nap. Asanisimasa: 8/10