Mivel az idő már nem kecsegtet túl sok jóval, csábító lehet a tévé előtti fotel. Az Armageddont (Cool, 20.10) viszont hanyagolhatjuk, ha csak nem vagyunk kíváncsiak arra, hogyan menti meg egy vájárbrigád (értsd: bányászbrigád) a Földet egy feléje száguldó, óriási aszteroidától. Akkor inkább már nézzük Az utolsó szamurájt, bő fél órával korábban: film+, 19.25. Itt szó sincs a Föld megmentéséről, viszont Tom Cruise megtanítja a szamurájokat hatékonyan harcolni. Azok meg őt, szépen… (Bővebben itt.)

Mi lenne ha? (Viasat3, 21.00) Mi lenne, ha Jim Carrey (a képen) nem gumiarcú bohóckodással váltotta volna aprópénzre tehetségét, hanem igazi színészként tartanánk számon? Ez a film például ez utóbbit támogatja. Bár Carrey itt sem kevés, de a film abszolút szerethető, romantikus, kicsit misztikus is – és elég jó. A magyar származású Frank Darabont (aki más filmjeivel, pl. A remény rabjai, Halálsoron, az imdb népszerűségi versenyének élharcosa) filmjében Carrey egy hollywoodi forgatókönyvírót alakít, aki az ’50-es években, a hírhedt McCarthy szenátor által pumpált kommunistaellenes boszorkányüldözésben sározódik be, így elvesztve munkáját, karrierjét súlyos amnéziába esik és egy kisvárosban eszmél, ahol viszont megtalálja önmagát, csodaszép menyasszonyát, valamint mozitulajdonos édesapját. A vicces magyar utalásokat is tartalmazó film Darabont egyik legédeskésebb filmje, olyan mint egy régi James Stewart-mozi, persze, lehet, hogy direkte ilyen, témájából, mondanivalójából fakadóan. Mindenesetre, abszolúte figyelemre méltó mozi, a ma este kiemelt ajánlata, okos, komoly, megszívlelendő mondanivalóval, még úgy is, ha elvonatkoztatunk a konkrét történelmi szituációtól.

A tv2 szerintem megint melléfogott, ugyanis a Star Trek sci-fi saga J.J. Abrams által nagyvászonra koreografált verziója nem igazán szombat esti mozi, főműsoridőben (tv2, 21.30). Egyrészt, rétegműfaj, másrészt a rétegműfajon belül is egy markánsan elkülönülő “szubkultúrához” sorolandó a film, még akkor is, ha Abrams minden tőle telhetőt megtett ezek kitágítására. Az eredmény egy látványos, ám eléggé egyszerű kis film lett – én mondjuk, bírtam, moziban.

Igényesebbeknek esetleg Jim Jarmusch Szellemkutyáját ajánlanám (film+, 22.15), ha nem látta volna már mindegyikük. Persze, ez olyan film, amiből (nem) lehet (elégszer) repetázni. Forest Whitaker egyik emblematikus alakítása a filmbéli pasas, aki egyszerű, átlagos New York-iként válik egy maffiózó hűbéresévé, egyfajta modern szamurájjá, aki a régi japán szamurájok becsületkódexe, a bushido alapján teszi dolgát, mígnem egy nap feloldhatatlannak látszó morális válságba kerül. Lassú, szép film, egyben tisztelgés egy idealisztikus, régmúlt és kulturálisan amúgy is távoli értékrend, filozófia és moralitás előtt.

Mi szamurájok vagyunk, mindannyian.