Azt mondja valaki, hogy “ha nem lennének ilyen filmek néha a tévében, mint ez (Nagyítás, Duna, 21.25), már rég kidobtam volna a tévém az ablakon!” Ja, valahogy így… Antonioni megkerülhetetlen, sem kiköpni, sem lenyelni lehetetlen klasszikusa nem könnyű film, viszont legalább szórakoztató. Tornai Szabolcs a Filmvilágban így ír: “Van egy film, amelyben lázadásnak nyoma sincsen, mégis szétrobbantja az európai kultúra alapjait. Egyetlen filozofikus mondat sem hangzik el benne, mégis a filmművészet alighanem legfilozofikusabb alkotása. Kiábrándítóan nihilistának tűnik, mégis a legmélyebb létértelmezést nyújtja. Semmi végzetes vagy tragikus nem történik benne, mégis katartikus.” (A képen a film emblematikus főszereplője, David Hammings)

Van aztán ilyen, hogy Olasz meló (tv2, 21.20), egy tulajdonképpen precíz szajréfilm, csomó sztárral. Van a Kapcsolat (Viasat3, 21.20), Jodie Foster harmadik típusú találkozása a fejhallgatóban, valamint lesz még a Blues Brothers (Story4, 22.05), ami egy óriási kultfilm, én viszont utálom, mert a seregben annak idején, majd’ mindennap meg kellett nézni, mert a stúdiós gyerek egyik kedvence volt (zártláncú tévé, kalóz VHS, stb.).

Éjjel aztán megint művészet: Tiszta lap, Szirtes János és FeLugossy Laca 2001-es filmje a természet és a zen-buddhista televízió távkapcsolójának sorszerű találkozásáról. (tv2, 1.15)