Tehát az van, hogy felelős és hőn szeretett kormányunk sokcsatornás szócsöve, az MTVA újabb frontot nyit annak céljából, hogy óvja, védje és nevelje a magyar emberek társadalmát minden gonosz nyugati erőszaktól, perverziótól és más, közelebbről meg nem nevezett léhaságtól. Ezentúl filmeket is forgalmaznak, mintha nem döglődne amúgy a filmforgalmazás, de csak vidám, romantikus családi vígjátékokat. Mert attól nyilván jó lesz nekünk. A boldogság nem jár egyedül az első ilyen film, és annyit mindenképpen el lehet róla mondani, hogy vidám is, meg romantikus is, sőt még vígjáték is. Család is van benne.

Mondjuk, nem hiszem, hogy nemzeti nevelőink éppen egy ilyen családra gondoltak: az egyik egy léha, 40 évesen is anyja nyakán élősködő bárzongorista (OK., reklámzeneszerző. Az mennyivel jobb?), iszik, nőzik és nem is akar mást. Ja, és zsidó. A másik sem jobb. Az optimális három gyerek megvan, de két apától, akik közül egyik sem él velük. De legalább nem zsidó. A végére azért vagy összejönnek, vagy nem, és tán lesz belőlük család, vagy nem. De templomba nem járnak, veszekednek, nem is keveset… Fú, mi lesz itt.

A film francia filmvígjáték, de azon kívül, hogy francia színészek játszanak benne és Franciaországban játszódik (nagyrészt), az égadta világon semmi olyan nincs benne, amire azt mondjuk: ez olyan tipikus francia vígjáték. Inkább tipikus hollywoodi romantikus komédiának mondanám, mintegy ékes bizonyítékaként annak, mekkora marhaság könyvből tanítani a forgatókönyvírókat, és a bizonyítvány megszerzése után munkát is adni nekik. A boldogság nem jár egyedül szinte enciklopédikus gyűjteménye az agyonjátszott romantikus vígjátéki paneleknek, és ezt értse mindenki erénynek és hibának egyaránt. Erény, mert az évtizedek és filmek ezrei alatt kicsiszolódott sablonok és klisék pontosan simulnak egymásba és nyugodt, mormogó hangon muzsikálják a pénz amúgy csicsergő csörgését a producerek fülébe. Hiba, mert előre tudod a végét, és így semmi váratlan nem vár rád. Olyan, mint elmenni egy sokcsillagos étterembe és borjúbécsit rendelni. Minek? Szinte látod a filmben Julia Roberts-t és Hugh Grantet, vagy itt inkább Ben Stillert (bár ilyen leosztás még nem volt, de az megvan, hogy bármikor lehetne…). Mindegy, ami késik, nem múlik. Julia szerepét itt Sophie Marceau alakítja (Kökényessy Ági hallgathatatlanul modoros hangján), gyakorlatilag hiba nélkül. Bombaformában van, így jócskán negyvenen túl is, mutat is büszkén mindent, ahogy kell. És elhiszem neki, bár az arcán úgy feszül a bőr, mintha szét akarna repedni. Baromi jó nő, efelől nem nyitok vitát. Ben Stiller itt a viszonylag kevéssé ismert Gad Elmaleh, aki mondjuk berber, de az átlagembernek lehet akár zsidó is. Orra görbe, haja göndör, mást meg úgysem vesznek észre. A filmben egy híres zsidó származású zongorista rosszéletű fiát alakítja. Nincs vele sem baj, finoman esztergált fogaskereke ő is a precíz gépezetnek. vannak gyerekek is, akik aranyosak – ez már önmagában fél siker, mint tudjuk jól a leckét. Kiskutya nincs. De nem is kell, mert a film működik.

Csak éppen unalmas, közhelyes, sablonos. Még jó, hogy Sophie szorgalmasan mutogatja formás lábait, valamint tök jó pecókban forgott a film. Kéne bármelyik. A film nem fog fájni, ha megnézed, élvezed, ha kihagyod, nem hiányzik. Asanisimasa: 5/10