Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza (Zero Dark Thirty, 2012)

Számomra most már a napnál is világosabb, és az 1×1=1-nél is egyértelműbb, hogy Kathryn Bigelow jobb rendező, mint hajdani férjeura, James “Megalogiga” Cameron. Még akkor is, ha legújabb filmjét is értetlenség, utálkozás, irigység vagy éppen demagógiát kiáltó okoskodás övezi. Nem volt ez másként A bombák földjén-nél sem, és így van a Zero Dark Thirty esetében is. Eleve, hogy jön ahhoz egy nő, hogy jobban tudja a tökös (illetve, magukat Zero Dark Thirty - Jessica Chastain 2tökösnek hívő) férfiaknál, milyen a háború valójában, milyen benne a katona, és mi játszódik le egy katona fejében a bevetés alatt… Ezt a kérdést kapásból ugorhatjuk is, hiszen ezeknek a leírása adja a történettudomány minimum 70%-át, amit egy nő, éppen kívülálló volta miatt, esetleg sokkal átfogóbban, mélyebben és hidegebb fejjel értelmezhet, és vonhat le akár messzemenő konzekvenciákat is, mint egy férfi, akit könnyebben ragad el a harci láz, és a honderű, ha adott témában kutat. Aztán meg, mindenkinek vannak olyan lányismerősei, akik Barbie helyett GI Joeval játszottak inkább, és inkább a fiúkkal fociztak, minthogy a többi lánnyal ugróiskoláznának… Kathryn is nyilván ilyen.

Természetesen a CIA Oszama bin Laden elfogásáért, és a World Trade Center és más amerikai célpontokat ért terrortámadásért felelős Al Kaida terrorszervezet felgöngyölítéséért folytatott hadjáratát feldolgozó film szintén nem sorolható egyetlen műfajba sem, így akik valami piff-puff akciómozit, vagy akár nagyívű háborús drámát várnak, azok citromba harapott képpel merednek maguk elé. Ez a film inkább egy fikciós dokumentumdráma, mely a majd’ egy évtizedig zajló hadművelet résztvevői által, a nyilvánosság elé tárható tények elmeséléséből született meg. A tények aztán egy dramaturgiai szálra, a fiatal CIA-elemzőnő (NŐ), Maya (Jessica Chastain) történetére fűződnek fel, aki élete első ügyében az USA első számú ellenségét találja meg.

Zero Dark Thirty 1Bigelow, szokása szerint, nem kerülgeti a forró kását. A film első harmada egy (illetve, több) elfogott Al Kaidás brutális kihallgatásának jeleneteivel telik, s figyelembe véve azt, hogy az USA hivatalosan mindig is tagadta a foglyok kínvallatását, már csak ennyiből sem áll meg a propaganda vádja, amit szintén szívesen ragoznak a fitymálók. Az Al Kaidások tényleg nincsenek pozitív színben feltüntetve. Miért kellene őket pozitív színben feltüntetni, miért kéne olyan embereket fényezni, akiknek sok ezer civil amerikai élete szárad a lelkükön, egy olyan amerikai filmben, amelyik az ellenük folytatott hadjáratról szól? Olyan lenne ez, picit fordítva a nézőponton, mintha Vajna Bandi (vagy bármelyik magyar filmes), közpénzből és a magyar kormány megbízására, a szovjet katonák 1956-ban, Budapesten tanúsított hősiességéről csinálna filmet… Ha Bigelow filmje annak feltárását tűzte ki volna céljának, hogy mi állhat a 9/11-i merényletek mögött, mi vezetett oda, akkor már helytálló lenne a cizellálás, de a Zero Dark Thirty nem arról szól. A film a továbbiakban is híven követi a nyilvános tényeket, értelemszerűen, a teljes igazságot úgysem tudjuk meg, hiszen vannak/lehetnek még terroristasejtek életben.

A második harmad Maya küzdelméről szól, hogyan jut egyre közelebb a komoly Al Kaidás vezetőkhöz, és amúgy véletlenül, magához bin Ladenhez. A film ezen része Chastainé, aki él is vele. Égővörös hajával, törékeny alkatával és érzékeny, de sziklakemény jellemével furcsa jelenség mind a CIA-n belül, mint a terrorizmus elleni harc poklában, de az eddig már kiérdemelt Golden Globe bizonyítja, hogy bőven van szikra a csajban. Bigelow Maya figurájával már szinte feminista hangokat is megüt, hiszen a lány sokszor tökösebbnek bizonyul a legtökösebb CIA-igazgatóknál is, és akkor a “nagy fogásról” nem is beszéltünk még. A film ebben a részében ezenkívül a hírszerzés és a terror elleni harc valódi, mindennapi pillanatait is megmutatja, melyek ilyenkor főleg hosszú méla lesben, telefonok lehallgatásában és pozicionálásában merülnek ki, általában egy idegen és bizalmatlan közegben.

Zero Dark Thirty - Jessica ChastainA harmadik harmad nettó akció, bin Laden elfogása. Feszült, izgalmas jelenetek, melyek tulajdonképpen real time, tehát valós időben mutatják be a harci eseményt. Annyit itt is meg kell jegyezni, hogy a propaganda vádja nem áll meg itt sem, hiszen a kommandó messze nem állt hivatása magaslatán. Buktak egy méregdrága harci helikoptert és még az akciót is majdnem elbaltázták (mint ahogy a valóságban is). Egy hőssel ilyen sohasem fordulna elő, gondoljunk csak Csapajevre, Rambóra, vagy Chuck Norrisra, ha már propagandát kiáltunk…

Az persze, biztos, hogy Bigelow nem éppen Barack Obama-párti, egészen biztosan támogatja a fegyverviselést, meg az összes többi republikánus tovuhabohut, ennek ellenére azt sem gondolhatjuk róla, hogy elvtelen pártkatona. Igen pontosan jelenik meg például a filmben az a megfoghatatlan, bizonytalan érzés, ahogyan az amerikaiak viszonyulnak a számukra, kulturálisan és vallásilag is teljesen különböző iszlám társadalomhoz, valamint főleg a vallási fanatikus terroristák motivációihoz. Ez az egész ott van Maya tekintetében is, ahogyan a film záróképében nézi az áldozatát, akit viszont mi sohasem látunk, csak a szakállát. Bigelow nem akarja felkoncolni nyilvánosan Amerika ellenségét, hiszen még azt sem tudja, mit, kit győzött le, és egyáltalán, legyőzte-e azzal, hogy megölte. Ráadásul, vajon valóban megölte-e? Nincs megnyugtató lezárás… A film azonban ettől függetlenül, sőt, éppen ezért is alapos (két és fél órás), hiteles és érzékeny munka, ha nyer Oscart, ha nem. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza (Zero Dark Thirty, 2012) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    A rendezés jó, Jessica Chastain kiváló, a téma Amerikában eladható (kutya nem hiszi el, hogy valóban likvidálták volna – csak e miatt mégis én propagandafilmnek érzem), de a film nem rossz, de nem is hagy nagy nyomot az emberben egy jó fél 1 órát kihagyhattak volna. 5/10 (téma érzékenysége miatt biztos nyer pár Oscart). The Road to Guantanamo nekem hitelesebb volt.

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.