Megmondom őszintén, nem vagyok a brit gitárpopzene rajongója, számomra ugyanis minden egyes britpopzenekar egy és ugyanaz a Beatles-klón. Nyilván hülyeséget beszélek persze, hiszen mi értelme lenne ugyanolyan zenét játszó zenekarok tömkelegét létrehozni – nekem viszont akkor is uncsi az egész szcéna. A Pulp is ilyen britpop banda, bár őket még hallgattam is néha (bár inkább csak azt a két számot tőlük, amit játszottak az emtivíben). Egy szokásosan nyegle, nyakigláb és unszimpatikus énekes nyavalyog a mikrofonba, közben meg szintén ellenszenves hajzatú fazonok játsszák a néhány akkordos kísérőzenét bőszen imitálva a valódi zenélést. Valami divatcucc ez is, mint a többi…
Holott a francokat. Bár ehhez meg kellett néznem a Titanicon a lehengerlő energiákkal bíró Eve Wood A ritmus diktál – A Pulp-story című
dokumentumfilmjét, mely alaposan rávilágított vétkes tájékozatlanságomra. A Pulp korántsem divatcucc, hanem az angolszász körökben szinte már modern népzeneként funkcionáló rock (kis túlzással szinte minden angol játszott már életében legalább egyszer valamilyen rockzenekarban) egyik logikusan következő mérföldköve, az az unszimpatikus nyegle csávó (Jarvis Cocker) pedig egy szellemes, s minden bizonnyal tehetséges előadó. Nem véletlenül lepték meg a ’95-ös Glastonbury-fesztivál zeneileg szépen kinevelt, igényes közönségét egy kieső előadó helyére történő perfekt beugrással, a fesztivál történetének leghúzósabb koncertjét produkálva.
Maga a film nem elsősorban a Pulp zenekarról szól, hanem a sheffieldi körzet rockzenei életéről a hetvenes évek végének poszt-punk bandáitól a house-on át máig, a zenétől elválaszthatatlan társadalmi és politikai háttértényezők részletes bemutatásával (a nyolcvanas évek bányászsztrájkjai, Sheffield, mint a brit baloldal központja, Thatcher-ellenesség, stb.). Ismert és kevésbé ismert sheffieldi illetőségű bandák ma már jórészt pocakos, őszülő arcai (inkluzíve természetesen a Pulp tagjaival) nyilatkoznak arról, hogy s mint voltak a dolgok, ahogyan ez szokott lenni ebben a dokumentumfilm-műfajban, ennyi a film. Tök érdekes sztori, bár ha jobbos Kárpátia-rajongó vagy, akkor nagyon fogod utálni… 7/10
