Stoker (2013)

Úgy tűnik, nem szeretik a népek a dél-koreai Park Chan-wook első hollywoodi bérmunkáját, a Stokert. Persze, ha Dél-Koreáról annyi jut eszünkbe, hogy Samsung tévé meg okostelefon, valamint Gangnam Style, akkor a kimchi bizony nagyon ki fog rajtunk fogni. Park Chan-wook nettó legenda stoker2otthon készített filmjei (főleg a Bosszú-trilógia) alapján, jelentősége a thriller műfajában mégis legalább akkora, mint volt korábban Alfred Hithcocké, majd David Lynché. Új hangsúlyokat, új ritmust, stílust és finom esztétikát hozott a tomboló, pszichopata őrületbe.

Első amerikai munkájában ugyanezt viszi tovább, én alig látok bármilyen megalkuvásra, fausti bizniszre utaló jegyet, talán az explicit erőszak kevesebb, szemérmesebb, mint otthoni munkáinál, azonban itt is ez a fő mozgatórugó. Csak nem tapicskolunk a vérben. Egy súlyosan pszichopata családot ismerünk meg a történetben, nem spoilerezem, mert friss a film – tehát ez ügyben sincs új a nap alatt.

A film gyönyörű. Még amerikai viszonylatban is ritkán látni ilyen minden pillanatában kitalált, megtervezett, végletesen precíz mesterművet, ami szinte tobzódik az ízlésesen meghökkentő, olykor igen bizarr látványokban. Még Nicole Kidman riasztó sárgára festett hajszíne is a design fontos része – pont ez megy legjobban a ház tapétájához, a lánya lábára szállt pillangó szárnyának színeihez, valamint a vérhez. Hibátlan, szemkápráztatóan szép minden képkocka, mégis ott van végig mindegyikben a balsejtelem, hogy valami szörnyű fog történni – történik is.

A történet az hibája a filmnek, nem mintha nem lenne elég érdekes, megrázó, döbbenetes és nem kicsit beteg, ami köstoker1telező a modern, távol-keleti (ihletű) thrillereknél, Park Chan-wook úgy is meséli, ahogyan szokta – még tán melankolikusabb hangvételben is. Olyan ízlésesen esztétikus körítésben tálalja azonban, hogy a végén (a fordulatok után) mégis kissé kevésnek, illetve üresnek érzem. Csak ennyi? Ennyi.

Kissé szegényes a tartalom ebben a pontos, gazdag, súlyos szimbólumokkal, dermesztő hangulatokkal, utalásokkal és idézetekkel teli formai tökélyben. Mint egy zseniális találékonysággal, fantáziával és tehetséggel megalkotott műszer, okostelefon, használati tárgy, bármi, ami valamiért mégsem jó semmire. Viszont mégis jó kézben tartani, a polcon tudni, birtokolni. Filozófiai viszonylatban természetesen lehetne magyarázatot találni erre is, hogy miért helyezzük gazdagon díszített piedesztálra a súlyosan kongó ürességet, ami még olyan nagyon “keleties” is lenne, de még erről sincs szó, mert ebben az ürességben azért van valami: az őrület káosza. Ami most már gondos csomagolásban megérkezett Amerikába is… Meglátjuk, mi lesz belőle. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Stoker (2013) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    nem láttam még, a Piétát láttad tőle, feltétlen megnézem a hetekben, mert az Oldboy s a trilógia többi része frenetikus volt számomra… na majd írok róla én is, kösz.

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  4. Visszajelzés: A szobalány (아가씨/Ah-ga-ssi/The Handmaiden, 2016) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.