Túl a fenyvesen (The Place Beyond the Pines, 2012)

Meglehetősen rendhagyó film a Túl a fenyvesen, a Blue Valentine-nel névjegyét arra a bizonyos asztalra koppanósan letevő Derek Cianfrance második műve. Szerkezetében, The Place Beyond the Pines - Ryan Gosling“narratív struktúrájában” mindenképpen, de hangvételében, igényében is, azonban úgy, hogy témája pontosan belepasszol az amerikai (sőt, akár a zsidó-keresztény) kultúrkör egyik legnagyobb toposzába, az apa-fiú kapcsolat szerteágazó szimbólumrendszerébe. Természetesen, az amerikai független filmes szcénában sem meglepetés (sőt!) az, ha egy alkotó netán mélyebbre kíván ásni bizonyos kérdésekben a világmegmentő, gumigatyás szuperhősök dedós szintű moralitásánál, az azonban messze nem szokványos, hogy egy alkotó már második filmjében egy komplett, nagyívű tézisfilmmel álljon elő, ami nem kisebb kérdést, mint a tetteink iránti felelősség vállalásának összetett problematikáját járja körül, nagyjából a teljesség igényével. Avagy, meddig gurulhat az alma a fájától?

Vélhetően erre a kérdésre utal a cím is (Túl a fenyvesen – ahová a tobozok gurulnak?). (Spoiler!) A film két apa és két fiú összefonódó történetét meséli el jó hosszan, majd’ két és fél órában. Az egyik apa (Ryan Gosling) igazi kockahasú, televarrt vagány, övében pillangókés, szeme alatt az utolsó fekete könnycsepp. Kemény, mint a vídia és szabad, mint a madár. The Place Beyond the Pines - Bradley CooperEgy vásári mutatványos alkalmazásában kamatoztatja motorostehetségét, mint a híres halálgömb egyik artistája. Mint az ilyen pasiknak általában, minden városban van egy nője, azonban Romina (Eva Mendes) terhes marad. A kisfiú megszületik, de Romina eltitkolja az apja elől, ismervén léha életmódját. Luke, az apa (lesz majd idekapcsolódó vicc is ebből…) azonban komolyan akarja venni apaságát és gondoskodni kíván fiáról – a saját lehetőségei szerint. Ez nyilván nem megy majd a törvényes úton, s egy fatális véletlen folyamán végzetes kapcsolatba is kerül a másik apával, a jogi végzettségű, de apja nyomdokain haladva, a pályát a legalján kezdő Avery közrendőrrel (Bradley Cooper), akinek aggódó felesége szintén egy kisfiút dajkál otthon. 15 év múltán a két fiú, a pótapa által felnevelt Jason (Dane DeHaan) és az eközben lassan karrierje csúcsára érő Avery fia, AJ (Emory Cohen) a főiskolán találkozik össze, hogy beteljesítsék, megcáfolják avagy éppen továbbvigyék apjuk örökségét.

The Place Beyond the Pines - Emory CohenAz összetett, két generációt magába foglaló történetet három különálló, ám mégis szervesen összeolvadó egységben (az első a Handsome Luke-é, a motorosé, a második Avery közrendőré, a harmadik pedig a két fiúé) meséli el Cianfrance. A léha Luke-ban váratlanul érkező fia ébreszti fel a felelősség nála addig ismeretlen érzését, aminek a saját ismereteivel, az általa elérhető eszközökkel próbál eleget tenni. Szándékai tiszták és becsületesek, az út azonban, amin jár, bűnös. Avery éppen az ellenkezője, becsületes, erkölcsös rendőr, akinek céljai vannak az életben, és tudja azt is, hogyan kell azokat elérni. Őt a rendőri pálya buktatói akadályozzák, elsőnek a Luke-kal kapcsolatos ügy, főleg, amikor rájön, Luke tettének motivációjára. Hőssé válik, ám a rendőri munkát átszövő, végtelen korrupció őt is eléri. Fanyar ízű fordulat, amikor minden eddigitől függetlenül, tizenöt évvel később már főügyészségre pályázik, méghozzá komoly eséllyel: burkoltan is metsző kritika ez a rendőrség egészére, a berkein belül befutható karrierekre nézve. Ebben a befejező harmadban ő azonban már csak áldozat tulajdonképpen, hiszen fia, az elkényeztetett, ám velejéig romlott AJ felelőtlen és meggondolatlan tetteivel apja életének minden jószándékú cselekedetét idézőjelbe teszi, míg Luke fia radikális választásával éppen hogy beteljesíti apjának torzóban maradt életét.

Cianfrance nagyívű történetét láthatjuk keresettnek, természetellenesnek, művinek, viszont éppen így alkalmas tökéletesen a felvetett, igen összetett kérdés több szempontból való vizsgálatára és a válasz felelősségteljes The Place Beyond the Pines - Dane DeHaankísérletére. A szinte abszurd fordulatokkal operáló cselekmény éppen sarkítottsága miatt ad egzakt viszonyítási pontokat, világosan látszik minden csúcs, attribútum, pontosan tudunk viszonyítani, ki, merre, hány méter. Eközben azt sem mondhatjuk, hogy fekete-fehér karakterekkel lenne dolgunk, hiszen azért igen árnyalt figurákat látunk, a négy főszerepben mindenképpen. Különösen a két fiút játszó newcomer, Cohen és DeHaan teljesítménye képeszt el, de természetesen jó Gosling is, és nagyon jó drámai szerepben az eddig főleg litty-lötty komédiákban látott Cooper is. A mellékszereplők karakterei is erős kontúrokkal lettek megrajzolva, Mendes drámai anyafigurája, vagy Ray Liotta zsigerből geci zsaruja szintén süt.

Természetesen, szó sincs krimiről, ahogyan a film adatlapján olvashatjuk, nem zsánerfilm a Túl a fenyvesen. Én tézisfilmnek mondanám, vagy morális triptichonnak, s külön érdemnek tartom a kétfelé futó végkifejletet, AJ fanyar, pikírt mosolyában megjelenőt és Jason romantikus, westernszerű fináléját. Furcsa módon, éppen a film hosszával van a legtöbb bajom: az első rész kicsit sekélyes, bulvárízű, viszont hosszú, a második és a harmadik azonban túl sokat és túl mélyre markol és ehhez képest túl rövid. Ezzel együtt kifejezetten remek film. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

18 hozzászólás a(z) Túl a fenyvesen (The Place Beyond the Pines, 2012) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    holnap jelenítem meg, nekem ennyire nem jött be a 2 srác jobb volt mint az igazi főszereplők, ez a körforgásos dolog meg lerágott csont, rakat ilyen film van. Alapjában hosszú volt és nem túl drámai. 5/10

    • Hát, azért szó sincs “körforgásos dologról”, inkább két párhuzamos apa-fiú történetről, mely kétszer keresztezi egymást. Én nem tudok ilyen filmet. Az hogy apa-fiú történet nem először kerül feldolgozásra, arra utaltam, hogy az egyik legnagyobb toposz a kultúrkörünkben, ez azonban önmagában semmit nem jelent, ilyen alapon ne nézzünk krimit, mert biztos megölnek valakit benne… A hosszúsága sem baj, tekintve a feldolgozott téma mennyiségét, egész egyszerűen kell idő ahhoz, hogy a karakterek meg tudják tenni azt az utat, ami kell ahhoz, hogy eljussanak oda, ahová el kell jutniuk. Az arányokkal van pici baj. Nem drámai… szerintem drámai. 🙂

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Blue Valentine (2010) | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  9. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  10. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  11. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  12. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  13. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  14. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  15. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő, január 1. | asanisimasa

  16. Visszajelzés: Filmnapló – 2017. december | asanisimasa

  17. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.