A film végén egy megdöbbentően nagy szám szembesít minket az amerikai igazságszolgáltatás különböző jellegű tévedései folytán ártatlanul börtön-, sőt halálbüntetésre ítéltek nehezen felfogható tragédiáival. A Meggyőződés című film az egyik ilyen hihetetlen eset történetét meséli el.

Kenny Waters a massachusettsi kisváros önjelölt mókamestere volt, aki soha nem riadt vissza egy kisebb, olykor nagyobb tréfától, csínytevéstől, minden balhéban benne volt, egészen a szabálysértési eljárások szintjéig. Ezek következtében állandó látogatója volt a helyi rendőrőrsnek, és nem önszántából, de valójában tényleg nem volt több egy vidéki, harsány, de alapvetően jószándékú fickónál, aki nehezen tűri maga körül az állóvizet. Amikor viszont a kisvárosban brutális módon meggyilkoltak és kiraboltak egy egyedülálló nőt, akkor elsők között őt vették elő, mint első számú bajkeverő. A korabeli (nyolcvanas évek eleje) helyszínelési lehetőségek (és egyéb nem elspoilerezendő fordulatok) alapján Waterst letöltendő életfogytiglanra ítélte a bíróság. Mindenki elhitte az ítélet jogosságát, kivéve a férfi húga, Betty Ann. A nő szinte mániás meggyőződésévé vált Kenny ártatlansága, és hátrányos társadalmi helyzetéből sziszifuszi munkával kiemelkedve elébb leérettségizik, majd a jogi kart is elvégezve ügyvéddé válik, hogy a jog eszközeivel mentse ki a börtönből ártatlannak hitt bátyját. Az elkeseredett, sokszor teljesen kilátástalan, gigászi küzdelem húsz éven át tartott…

Hogy a tárgyalótermi dráma kvázi külön műfajjá tudott válni a filmen (és amúgy az irodalmon) belül, igen jól mutatja az amerikai jogrendszer és igazságszolgáltatás érdekességét, drámaiságát, minden hibáját és nagyszerűségét. A Betty Ann küzdelmét bemutató film ezt a műfajt ötvözi a dokumentum-, börtön- és az életrajzi dráma elemeivel, Tony Goldwyn igen alapos, tisztességes, a cselekmény több mint húsz éven átívelő időintervallumát és az idősávok közötti ugrálást elegánsan kezelő rendezésében. A film csupán ennek az egy ügynek bemutatására vállalkozik. Nem kritizálja a rendszert, mint ahogy nem is propagálja: rámutat annak egy jellemző hibájára (ami amúgy általános érvényű, Amerikától független jogi, etikai elmélkedésre is alkalom), de annak megoldását is éppen ennek a rendszernek a lehetőségei teszik lehetővé. A film fő vonulatát azonban mégis Betty Ann drámai küzdelme jelenti, mely majdnem felemészti a nő családját, egész életét. Hillary Swank tőle megszokott intenzív alakításában a (nem vallásos) hit, a film címében említett meggyőződés, a feltétlen és bármilyen áldozatokat is vállaló testvéri szeretet jelenik meg igen erősen, alaposan megszorongatva a néző szívét, torkát. A balhés báty szerepében szintén kíváló színész remekel: Sam Rockwell még mindig korosztályának egyik legjobbja, tényleg bármilyen karaktert eljátszik, lazán, görcs nélkül. Színészi értelemben kiemelkedik még Juliette Lewis metszően pontos, fogatlan, idegbeteg, teljesen szétcsúszott alkoholista kurvája. Sajnos, a magyar szinkron kritikán alul sikerült nála is, de az összes karakter esetében is. A megrázó, de alapvetően pozitív élményt jelentő filmet az HBO adja. Asanisimasa: 7/10