A magyar filmgyártás történetének legszebb napjait éli, hiszen az Oscar-díjak (Saul fia, Mindenki) és egyéb nemzetközi díjak, illetve régen látott közönségsikerek (Kincsem, A Viszkis) után már van igazi botrányunk is, amiről így kirobbanása után jónéhány nappal sem lehet igazán tudni, valójában mi is ez? Egyszerű, buta sértődés, az alkotók közötti kommunikációs rövidzárlat, vagy egy ügyes(nek szánt) promóciós trükk? Esetleg felülről, a hatalomból érkező letiltó ukáz? A fiatal Kostyál Márk bemutatkozó rendezése, a Kojot ezek közül bármelyikre adhat okot, már amennyiben ezek közül egyáltalán bármelyik szolgáltathat okot egy film be/letiltására egyáltalán. Mint ismeretes a hírekből, a film producere Kálomista Gábor -néhány korábbi, premier előtti nyilvános vetítés után- egész egyszerűen nem engedte bemutatni a filmet az idei Magyar Filmhéten, ami jelenleg a hazai filmes mustra a régi Filmszemle helyett. A rendező pitiáner bosszút emleget, aztán a producer mégis kiengedi a filmet – de ingyen, a youtube-ra (ahol én is megnézhettem végre). Közben a kritika szinte egyöntetűen, de a közönség túlnyomó része is “bivalyerős”, “rendkívül fontos”, “az év legjobb filmje” és hasonló értelmű jelzőkkel tromfolja egymást…

Talán egyszer majd kiderül, mi lehetett az igazság eme érthetetlen huzavona mögött, addig is legfeljebb találgathatunk. Lehet, hogy a producer lusta lett volna végigolvasni a nyilván sokszori átdolgozáson keresztülment forgatókönyvet, és nem vette észre a végén azt a csavart, amely elég szépen megfricskázza a hazaszeretetet földhöz ragadt, beteges makacssággal azonosító konzervatív, illiberális (hoppá, ezt a szót nem ismeri az automatikus helyesírásellenőrző…) gondolkodást? Ez esetben csak még jobban aggasztó az a gyakorlat, ahogyan szanaszét gurulhatnak nehezen megkeresett adóforintjaink, hiszen ha mindenhol így megy, akkor nagyon nagy a baj. (És nyilván mindenhol így megy.) Mondom ezt úgy, hogy ezúttal a Kojotra elköltött pénz minden fillérje jó helyre került, még úgy is, hogy messze nem hibátlan alkotásról van szó. A film költségvetése felett gyámkodó felelős nem képes kommunikálni a filmet alkotó kreatív stábbal? Akkor nem kéne új munka után néznie? Unortodox promóció? De akkor miért teszik közzé ingyen?

Valóban erős film a Kojot, fontos film, mert pontosan jellemzi a mai magyar valóság egy jellemző szeletét. Spoiler. Városi fiatalember örököl egy földet messze, vidéken, ahol a környéken mindenható kiskirály igényt tart mindenre. Ma ez a kiskirály fideszes földesúr, tegnap szoci földesúr volt, tök mindegy a színezet. A városi ficsúr azonban nem adja, amit örökölt, hiszen családi öröksége ez, amiért ősei is megküzdöttek és felveszi a reménytelennek tűnő harcot a hatalmassággal és … itt jön a csavar: a meccs itt döntetlenül végződik, a városi srác bár komoly sebeket ejt a Góliáton, de hagyja az egész reménytelen, őrült, agyatlan hadakozást a francba, és eladja a családi örökséget a külföldi befektetőknek (frivol poén: svéd négereknek…). Maga a cselekmény rém egyszerű, mondhatni banális, ráadásul Móricz és Mikszáth már számtalanszor el is mesélte ezt, jobban is, cizelláltabban is,  de azért Kostyálnak sincs oka szégyenkezésre. Részben azért, mert egy pikkpakk westernt hozott itt össze ebben a filmben (az easternt hagyjuk meg Szomjasnak), részben azért, mert minden mozzanata hiteles és érvényes. Ismeri minden magyar, aki még lát és hall, de át tudja élni bármilyen más náció szülötte is, hiszen egyben a sztori teljesen általános is.

Szépen látszik, ahogyan Szojka, a kiskirály hatalma behálóz mindet, az építőanyag-kereskedéstől a rendőrségen át a polgármesterig, de pontosan végigvitt, “vadállati” allegóriában látjuk a hatalom tébolyát is, amely nyilvánvalóan felemészti elébb-utóbb a hatalom gyakorlóját. A földhözragadt nacionalisták számára nyilván árulásnak hat a városi fiú tette, ahogy ráhagyja “ősei jussát” a bitorlóra (aki amúgy szintén ősi jussként tekint arra a földre) és felismeri azt, hogy ha élni akar és békében akar élni, akkor nem kell körömszakadtáig ragaszkodnia az ősi földhöz, ha csak így, rögtől fosztottan lehet szabad. Manapság, amikor itt, a magyar valóságban a hatalom klientúrája oly mohón harácsolja a földeket, s amikor a földpályázatokon már a műkörmös sógornő és a mozgásképtelen, cukorbeteg nagymama is földtulajdonossá válhat, ha rokonságban áll a hatalommal, miközben azok, akik egész életükben a földből éltek, illetve, ők maguk akarnak a földből gazdálkodni, a maguk örömére és hasznára, nem kapnak semmit; ez furcsa -de mégis reális- üzenet.

Rendkívül brutális, de nemzetközi értelemben is színvonalas, kreatív akciójelenetek dobnak még a filmen, valamint az egyöntetűen erős színészi teljesítmények is dicsérhetők, kiemelve a bősz nagyúr szerepében Kovács Frigyest, illetve városi ficsúrként Mészáros Andrást, de nagyon jól eltaláltak a mellékkaraterek is, különösen Lajos bumfordi (Bocsárszky Attila), Attila “tökös erdélyi gyerek” (Orbán Levente) és a földesúr néha zavarba ejtően feminin fia (Mátray László), akinek filmvégi “nagyáriája” a maga realitásában abszurd történet groteszk fináléja.

Simán elfogadtam, hogy a szereplők természetesen beszélnek, suttognak, vagy igen sokszor ordítanak, de azt már nem, hogy ezekből a film nagy részében egy szót sem értettem. Ennek oka, hogy Kostyál túl sok zenét használ és túl hangosan (bár a zene önmagában jól szól és passzol is a történethez), másrészt viszont valószínűleg a felvételek alatt felvett ún. “hasznos hangot” használta, ami ugyan erősíti a valószerűség hatását, sajnos azonban sokszor az érthetőség kárára. Két óra hat perc a film hossza, szerintem viszont ez a történet legfeljebb egy óra ötven perc. Vágni kellett volna még belőle bőven… Apropó vágás: Csillag Manó helyenként inkább kaszabol, nem vág, és azoktól a modoros “ugratott” snittektől az elején pedig egyenesen hánytam. Ennek ellenére a film mégis egyben van, mint egy korai, szintén bő lére engedett Kusturica-mozi, és szépek a képek is. Jó kis darab tehát a Kojot, ráadásul a maga műfajában -ami tényleg “csak” egy western- igen erős tartalommal is bír. Soha rosszabb magyar műfaji filmet, moziban lenne a helye. 8/10