Mellékhatás, s01e01 (2020)

Igen komoly feladatba vágta fejszéjét, amikor a kizárólag reklámokból, tehát a lehető legszélesebb körű nézettségből élő RTL Klub felvállalta a minőségi tévésorozatok magyarországi felélesztését. Azért nagy vállalás ez, mert bár az HBO igen szép eredményeket (pl. Terápia, Aranyélet) produkált a témában, az egy alapvetően előfizetésekből működő tévécsatorna, tehát eleve bizonyos szempontok szerint szűrt -igényesebb- nézői réteget szolgál ki, amellett, hogy eleve globális forgalmazásra is szánják saját produkcióikat. Az állami fenntartású közmédia, amelynek szintén lenne/van lehetősége saját produkciók gyártására, egyrészt oly annyira átpolitizált, hogy esély sincs arra, hogy ott bármilyen éllel rendelkező film készüljön, másrészt, ami készül, az egy teljesen más -tévéfilmek, főleg történelmi tárgyú tévéfilmek- műfaj felé orientálódik. Az RTL Klub szép közönségsikereket ért már el vidám, könnyed (a kritika szerint legtöbbször csak súlytalan) szórakoztató szériákkal (pl. Válótársak, Mi kis falunk), azonban a Mellékhatás, már egyetlen részből is jól láthatóan, egy egészen más “tészta”.

Bár ennek is van előzménye. Tavaly mutatta be a csatorna a szintén saját gyártásban, de még csak licencből készített Alvilág című sorozatát, amit a “nagy” filmekben már szépen bizonyító Ujj Mészáros Károly rendezett, olyan nívós hazai nevekkel, mint Balsai Móni: ez azonban tulajdonképpen csont nélkül megbukott a nézők előtt (“mindössze” néhány százezres nézőszámot hozva), miközben a kritika dicsérte, sőt, idén a legjobb tévésorozatnak választották (miközben semmivel sem jobb holland fejlesztésű eredetije öt évadot élt meg…). Skandináv típusú, hideg, kegyetlen történet volt, úgy tűnik, a nézők viszont inkább a Drága örökösök “seggrepacsiját” akarják nézni. Ehhez képest ez a most bemutatandó Mellékhatás szintén egy komor, az előbbinél talán még súlyosabb témát (a gyermekvállalás legális és illegális “lehetőségeit”) feldolgozó széria lesz, szintén szürke, hideg-kék látvánnyal, a jelen valóság betonkemény környezetében, mentesen bármiféle könnyed viccelődéstől, habkönnyű szórakoztatástól. Szombat este…

Szóval, nem tudom, mit szól majd mindehhez újfent a közönség… A téma talán jobban betalál a szívekbe, hiszen a gyermek, még a közismert hollywoodi sikerrecept szerint is biztos befutó, bár talán ők nem a hiányára gondoltak. Egy rész alapján semmilyen végkövetkeztetést nem vonhatok le, de a cselekményben is van potenciál, igen bőven. A látványvilág azonban itt is skandináv, ami éles kontrasztban áll a csatorna rikító, vibráló színeivel. A hangvétel is komor, súlyos, vibrál az idegtől, a feszültségtől – miközben a nézők többsége már három hete karanténban csücsül, hála a koronavírus-járvány okozta globális pániknak. Pedig a Kovács Dániel Richárd által rendezett, népes írócsapat által -vélhetően- acélosra feszített sorozat jól néz ki, egy rész alapján bármilyen tekintetben állja a versenyt szerte a világban, bármelyik más sorozattal, akár a műfajban legmenőbbnek számítóval is. Jók a színészek (a felső képen Adorjáni Bálint és Nagy Zsolt), kifejezetten jól mutatnak, jól szólalnak meg a képernyőn, mint ahogy az ízléses, nívós környezet is, amiben játszódik a sorozat… (Ez a magánegészségügy realitása. A közegészségügyé ehhez képest nettó szeletelős horror, azt még annyira nem szeretné nézni a nép – elég ha túléli…) Én drukkolok. 7/10

Kategória: Film, Tévé
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.