Bár a film szereposztása, de talán témája is komoly reményekre jogosítja fel a kíváncsi (netbúvár) nézőt, valójában a Devil’s Peakben (magyar címe még nincs, legyen most mondjuk Ördögcsúcs) legizgalmasabb az, hogy együtt játszik anya és fia, ráadásul anya és fia szerepében. Robin Wright és Sean Penn idén 30 éves fia, Hopper Penn alakítja a történet főszerepét, aki egy bűnös családból szeretne szabadulni mindenáron. Sean Penn helyett itt Billy Bob Thornton adja az erőszakos, pszichopata apát, aki egy isten háta mögötti, Appalache-hegység eldugott völgyében fekvő kisváros hajdani lelkészéből lett metamfetamin-díler, aki jelenleg egy autószerelőműhelyben mossa tisztára a mocskos lóvét. Robin Wright az anya, mint említém, a valóságban, de a történetben is: drogfüggő idegroncs, aki egy gyenge pillanatban feldobja volt férjét a rendőrségen. A fiú közben a helyi wannabe kormányzó lányával kavar, akiket mindkét apa tilt egymástól. Rómeó és Júlia-ziccer, ami sok egyéb gólhelyzettel együtt nem lett behúzva Ben Young filmjében. Young amúgy a rocktörténelem legendájának, Neil Youngnak a fia, de ez a film szempontjából mindegy.

A történet alapanyaga irodalmi, bizonyos David Joy Where All Light Tends To Go című regényén alapszik – nem tudom, abban is ilyen kidolgozatlan, homályos motivációjú figurák kavarognak véres melodrámába fulladva, mint a belőle készült filmben? Mindenesetre, Young mintha maga sem tudta volna eldönteni, mit akar a történettel. A kézenfekvő ziccereket rendre kihagyja, a kézenfekvő párhuzamokat figyelmen kívül hagyja. Olyan érzésem volt a filmet nézve, mintha egy túl nagy történet lenne túlzottan rövidre húzva, mintha egy házat úgy építenének meg, hogy a téglákat mindenféle habarcs, de főleg kellő alapozás nélkül építenének meg. Nem csoda, hogy mindenhol befúj aztán a cúg, az ablakon kiesik a szemöldökfa, hull a friss vakolat és a tetőről a cserép. Műfajilag sincs rendben a film: egysze modern western, máskor bombasztikus melodráma, a végén meg véres thriller. Kérdőjelek tömege horgad fel a nézőben – jelen esetben bennem. A színészek odateszik magukat, szegény Robin Wright (már nem Penn) kifejezetten drámai alakítást nyújt, de Billy Bob bácsi is megoldja a karakterét, lazán, rutinból. Az ifjú Penn (aki itt inkább a fiatal Liam Neesonra hasonlít – lehet, hogy ezért nem Penn már Robin Wright?) sem rossz, bár elég szürke figurát kell játszania – végtelenül szomorú tekintete azonban emlékezetes. Aztán ennyi is: felejthető cucc az egész.