Mint ahogy a poszt címéből is szépen kirajzolódik, az eddig négy évadot megélt Fauda az izraeli-palesztin konfliktussal foglalkozik. A cím jelentése káosz, arab nyelven. Tehát az izraeli-palesztin konfliktus. Nincs zsákbamacska, ellenben sejthető, hogy minden megtörténhet és meg is történik. Alkotói, Doront, az emblematikus főszerepet is eljátszó Lior Raz, valamint Avi Issacharoff korábban az izraeli védelmi minisztérium terrorellenes egységének tagjai voltak, így amit e sorozatban a nézők elé tárnak, azt nyugodtan vehetjük készpénznek, vagyis hiteles tudósításnak. Látatlanul joggal gondolhatjuk, hogy na, ebből a felállásból is csak valami egyoldalú propagandaanyag születhet, azonban ez messze nincs így.

Természetesen, a történet alapvetően izraeli szemszögből meséli el az amolyan zsidó Jack Bauerként tevékenykedő Doron és kis osztagának palesztin terroristák elleni harcának néhány -igen drámai- eseményét, de miért is tenne másként? Azonban az már az első résztől kezdve szembetűnő, hogy mennyire részletgazdagon, milyen árnyaltan mutatják be az izraeli mainstream propagandában általában vérszomjas vadállatokként jellemzett palesztinokat. Sőt, az eddigi négy évadból sokkal többet tudunk meg a palesztin embererekről, szokásaikról, életkörülményeikről, családi- és közéletükről, mint például, talán a főszereplők kivételével, az izraeli zsidókról. A legjelentéktelenebb karakterek is szuverén, élő figurákként jelennek meg, köszönhetően az alkotók bölcs szemléletének és a remek, gyakorlatilag önazonos teljesítményt nyújtó szereplőgárdának. Emellett szó sincs szerecsenmosdatásról, aki gonosz a történetben, az gonosz is, méghozzá nagyon gonosz, de valahogyan mindenki ember is. Itt nem látunk tehát villásfarkú, vérben forgó szemű, patás ördögöket, csak vélt/valós sérelmeikért olykor nem megengedhető eszközökkel elégtételt vevő, vagy elgtételt venni szándékozó embereket. Beleértve például a történet “jó” izraeli szereplőit is. Nem véletlen, hogy a Fauda nemcsak Izraelben, hanem az arab világban is komoly tetszést aratott, a nézők körében és a kritikában egyaránt.

Hogy mást ne mondjak, Doron például félig arab származású ügynökként védi Izraelt a történetben, miközben az izraeli védelmi politikát is éri nem kevés -igen kemény- kritika. Igen mélyen belecsúszik a sorozat az izraeli-palesztin konfliktus erkölcsi-etikai értelmezésébe is: ha végigsuhanunk a négyszer 12 részen, elég sokat megérthetünk a különböző motivációkról, ha netán erről eddig ne lettek volna ismereteink – az, hogy Káosz a sorozat címe, azért jól mutatja, hogy nem nagyon lehetettek ilyenek, ha nem éljük ezeket át nap mint nap. Hogy mi és mennyit ér a hazáért hozott áldozat, mit jelenthet, milyen hatalommal bír a hit és mi lehet az, ami hitevesztetten vezethet árulásra? Miből táplálkozik az akár gyilkosságig fokozódó gyűlölet? Sejtéseink ezután már lehetnek, saját okulásunkra. Nem nehéz amúgy végigpörgetni a sorozatot, ugyanis hozza azt a szintet, amit ebben a műfajban alapvetően számító 24 című amerikai széria hozott, remek, fotelbe ragasztó akció-thriller ez alapvetően, ami azonban mély és hiteles drámai jelenetekből áll össze. A Netflixen érdemes eredeti nyelven, arabul és héberül nézni, magyar felirattal. (A negyedik évadban játszik Budapest is.)