Nagy vonalaiban egészen korrekt lélektani és társadalmi dráma a nagymenő pénzügyi szektor szorgos hangyáinak hálószobatitkaiból levezetve, számomra teljesen ismeretlen nevekkel. Az, hogy a Wall Street világa kíméletlen, nárcisztikus pszichopaták folyamatos vérgőzös orgiája, azt már számtalan -jobb és rosszabb- filmből, regényből, egyebekből tudjuk jól. Vicces is látni a kisföldalattin, vagy az Arany János utcában ezek itthoni klónjait, szegény ember Gordon Geckóit, ahogy kurva fontosan sietnek kinőtt érettségi öltönynek kinéző, alsó kategóriás Boss-öltönyeikben… A Mindent szabad alkotóinak ötlete, hogy ezt a világot egy ebben dolgozó, fiatal pár kapcsolatának természet- és szükségszerű erodálódásán keresztül mutatják meg, erős kifejezésekkel és merészen erotikus jelenetekkel, az azért szolid unikum.

Ennek érdekében egészen izgalmasan bontakozik ki a cselekmény, jó a pár közötti kémia, amely szép lassan maróvá savasodik, jó a gyilkosan cinikus munkahelyi közeg bemutatása is (bár ezt már ismerjük), csupán a végkifejlet lett kicsit erőltetett(en drámai), mint amikor az a bizonyos csehovi puska elsül, de csak halkat pukkan a vaktöltény. A lány családját eközben teljesen feleslegesnek tetszik beleszőni a cselekményben, főleg olyan reakciókkal, amikkel. Jó a két fő színész (Phoebe Dynevor és Alden Ehrenreich), jó a geci főnök szerepében a legismertebbnek tűnő arc (Eddie Marsan), simán el is visz a film a végéig, szóval nagy baj azért nincs. A Netflixen megy, egy szabad hétköznap estére tök elég.