Izland szép, a skandináv noir pedig mára markáns jegyekkel bíró alműfajjá nőtte ki magát a krimi/thriller fősodorban. Tulajdonképpen A Valhalla gyilkosságok is korrekt darabnak mondható az elébb említett koordinátarendszerben. A nyolcrészes minisorozat legfőbb erénye az ügyes forgatókönyv: már a közepén kiderül, ki a hajdani nevelőintézethez köthető sorozatgyilkosság elkövetője, de az igazán sötét és messzire vezető szálak csak ekkor kezdődnek el – a sztori itt válik igazán érdekessé. Ehhez mérten a fináléban, és az odáig vezető úton jónéhány illogikus csacskaságot láthatunk. Ezek, valamint az olykor már álmosítóan belassuló ritmus miatt az összkép azonban csak közepes élményt ad.